Archív, Az Abstract és az Előszó az erkölcs rövid meghatározásával

Tartalomjegyzék

Abstract

Rövid ismertető az erkölcs működéséről:

A jutalom-érzéseket (élvezet, öröm, boldogság, stb.) akkor kapjuk meg az ösztönöktől, ha eleget teszünk az életfenntartó ösztöneink, a lelkiismeretünk késztetéseinek, ha felvállaljuk az ezekkel járó nehézségeket.

Ez az erkölcsös viselkedés.

De mi az élvhajhász, a könnyebb utat kereső mentalitásunk miatt lustán elszabotáljuk az életfenntartó ösztöneink és szószólójuk, a lelkiismeretünk késztetéseinek a teljesítését oly módon, hogy önámítással - képmutatással elhitetjük saját magunkkal és a külvilággal, hogy mi megtettük, amit az ösztöneink kívánnak. Így csalással ugyan, de mégis hozzájuthatunk az evolúciós jutalom-érzésekhez, a vágyainkat beteljesíthetjük.

Így viszont, ezzel a sok csalással, hamissággal veszélyeztetjük az evolúció hatékonyságát és ezáltal az élet fennmaradását, mert a döntéseink nem reális alapokon nyugszanak!

Tehát az erkölcsös viselkedés az emberi élet értelme, mert ez biztosítja az élet fennmaradását!

Előszó

Az emberi természet működése rövid leírása 2019. 02. 25.
Az élet jelensége legfontosabb tulajdonsága az, hogy mindenáron folytatódni akar, fenn akar maradni.
Az evolúció során úgy alakult ki az állati típusú élőlények – köztük élettani szempontból az ember! – esetében az élet fennmaradását fenntartani hivatott rendszer, hogy az egyedek az elődeiktől a sejtek DNS-ében ún. genetikai anyagot, örökítő-anyagot örökölnek, mely az összes előd-generáció élettapasztalatait és az ezekből következő ajánlatos magatartásformát tartalmazza. 
Minthogy ezeket az ösztönös magatartási előírásokat legtöbbször nehezebb megvalósítani, mint a környezet változásaira adható legegyszerűbb válaszokat, az egyedek legtöbbször nem kívánják betartani az ösztönök előírásait. Emiatt alakult ki bizonyára a vágyak rendszere. A vágyainkat az ösztöneink akkor elégítik ki a jutalmazó érzésekkel, ha teljesítjük az életfenntartó ösztöneink előírásait. 
A dolgok lezajlása elvileg egyszerű: az egyén teljesíti az ösztönök előírásait, felvállalja az ezzel járó nehézségeket, és jutalmul máris megkapja az evolúciós jutalom-érzéseket, a jó lelkiismeretet, (az örömöt, a boldogságot, a kellemes lelkiállapot minden változatát).
Az állatok még feltétel nélkül engedelmeskedtek az ösztöneik előírásainak, a gond az emberrel kezdődött, aki nem akarja felvállalni a nehézségeket, amelyek az ösztönök előírásai teljesítésével törvényszerűen együtt járnak.
A vágyaink kielégítésekor átélhető érzések az emberi egyed számára élete legvonzóbb, legkellemesebb, leggyönyörtelibb érzései. Így ezeknek a „jutalmazó érzéseknek” a megszerzése szintén ösztönösnek tekinthető törekvés. 
Tehát a vágyainkkal kapcsolatban kialakul egy kettősség, mert a vágyainkat kielégítő jutalom-érzéseket is szeretnénk megkapni, de az ezekhez való hozzáférés feltételét jelentő nehézségek és cselekvések felvállalását is szeretnénk elcsalni.
Az emberi egyedek általában nem óhajtanak lemondani egyikről sem. Így az állatokhoz képest megnövekedett emberi képességek segítségével, önmagunk és a külvilág becsapása (az önámítás és a képmutatás) révén ugyan hozzájuthatunk a vágyott jutalmazó érzésekhez, és mégis választhatjuk a könnyebb utat, mellőzve az ösztönök késztetéseit – de ez az út nagy eséllyel az élet megszűnéséhez vezet!
Így az evolúció során meg is jelent a lelkiismeret, amely tévedhetetlenül érzékeli, hogy az ösztöneink előírásai teljesítését választottuk, vagy pedig szabadjára engedtük a vágyainkat. Vagyis az élet fennmaradását segítő ösztönös késztetéseink, tehát a jóra vivő késztetéseink előírásai teljesítése helyett inkább a vágyaink öncélú, elvtelen, élvhajhász csábításának engedelmeskedtünk, és a könnyebb utat választottuk, engedtünk a rosszra vivő késztetéseink csábításának, a vágyaink öncélú, elvtelen, élvhajhász kísértéseinek.
Az előember után a fejlett ember, a homo sapiens nyelvezetében megjelent az erkölcs fogalma is, amely az általánosan elfogadott vélemény szerint a társadalom által kialakított közmegegyezést, az ún. társadalmi normák betartását jelenti. Ez szerintem nem az erkölcs, a társadalmi normák betartása legfeljebb a társadalom békéjét szolgálja, kompromisszumot jelent csupán. 
Az erkölcs szerintem azt a törekvést jelenti, hogy törekedünk arra, hogy a lelkiismeret késztetései szerint viselkedjünk. 
Az erkölcsösség pedig annak a mértéke, amilyen mértékben betartjuk a lelkiismeret késztetéseit.
Az én véleményemet támasztja alá Platón mondása is, mely szerint „az erkölcs isteni eredetű”, tehát nem emberek vagy társadalmi csoportok alkuja eredménye, hanem abszolút követelményrendszer; és számtalan filozófus van ezen a véleményen.
A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy az erkölcs lényegében azonos a lelkiismeret késztetései betartására való igyekezettel, tehát az élet fennmaradása legfőbb feltétele.
Innen már nincs messze annak a következtetésnek a felismerése, hogy az emberi élet értelme az erkölcsösség minél magasabb foka elérése, az életfenntartó ösztöneink előírásai minél nagyobb mértékben való teljesítése.
Ez a gondolatmenet képezi "Az erkölcs általános elmélete" c. írásom magvát és alapvető változást jelent az egész filozófia eddigi szemléletében, alapvetően új paradigmát hoz.

Tisztelt Olvasó!

Ez az írás az emberi erkölcsről és az emberi természetről szól. A kiindulási gondolatsor az Előszó-ban és az alábbi „12 pont”-ban olvasható:

12 pontban az erkölcs eredetéről:

1.    Az ember élőlény, az élet legfejlettebb megnyilvánulása.

2.    Az élet legfontosabb sajátossága, hogy mindenáron fenn akar maradni, folytatódni akar.

3.    Ezt a minden élőlényben számtalan példányban meglévő élő sejtek mindegyikében megtalálható genetikai örökítő anyag hívatott biztosítani.

4.    A fejletlenebb állatokban ezt még egyszerű feltételes reflexek biztosítják, a fejlettebbekben már az ösztönök működése révén valósul meg az élet fennmaradása.

5.    Tehát az élet célja az, hogy az élet fennmaradjon, az egyedek és általuk a fajok túlélése, alkalmazkodása, szaporodása – röviden az evolúció – révén. Az emberben is az élet nevű önfenntartó jelenség működik, tehát az emberi élet célja is az, hogy az élet fennmaradjon.

6.    Ezt az emberben a következő nemzedéknek átadott örökítő-anyag és az ebből az emberi egyed agya és idegrendszere segítségével létrejövő életfenntartó ösztönök segítik szünet nélkül.

7.    Ez az örökítő anyag nemzedékről nemzedékre kicsit mindig módosul a véletlenszerű mutációk és a megváltozott külső és belső körülmények mindenkori állapotához alkalmazkodva okszerű módon.

8.    Ezt az alkalmazkodási folyamatot nevezzük evolúciónak, fejlődésnek.

9.    Az emberi élet legfőbb célja tehát az élet fenntartása, és ebből következően az emberi élet értelme az, hogy az emberi egyed az ehhez szükséges legcélszerűbb viselkedést, gondolkodást elősegítse és megvalósítsa, tehát az, hogy arra ösztönözze az emberi egyedet, hogy minél nagyobb mértékben hajtsa végre a lelkiismerete utasításait, késztetéseit, ugyanis az ösztöneink késztetéseit a lelkiismeretünk közvetíti emberi gondolatokkal a tudatunk felé.

10.          Azt az igyekezetet, amely arra irányul, hogy a lelkiismeretünk késztetéseit végrehajtsuk az ennek során törvényszerűen fellépő nehézségek ellenére is, erkölcsnek nevezzük.

11.          Az erkölcsösség pedig annak a mértéke, amennyit az emberi egyed a lelkiismeret késztetéseiből betart. Ez egyénenként és alkalmanként változik, és így minden ember és minden emberi cselekedet, megnyilvánulás stb. erkölcsössége, erkölcsi színvonala más, mindenki más-más mértékben tekinthető erkölcsösnek.

12.          Az emberi élet értelme tehát a legáltalánosabban szólva az egyéni erkölcsösségünk lehető legnagyobb mértékű növelése.

Mindezek alapján álljon itt az erkölcs fogalma:

     Az erkölcs az evolúció során alakult ki, hogy kiküszöbölje a rosszra csábítható emberi természet káros hatásait, amelyek veszélybe sodorják az evolúciót, az élet fennmaradását, tehát azt a rombolást ellensúlyozza, amelyet az ember hedonista, opportunista, önámító-képmutató természete, öncélú élvezethajszolása okoz az evolúció hatékonyságában, ezáltal az élet fennmaradása esélyeiben.
     Az erkölcsi követelmények függetlenek az emberi akarattól, tehát az erkölcs abszolút kategória. Az erkölcs nem alku tárgya, nem azonos a "társadalmi erkölcs"-nek (vagy "bármilyen fajta erkölcs"-nek, pl. "társadalmi erkölcs"-nek vagy "közerkölcs"-nek) nevezett erkölcstelen kompromisszumokkal, normákkal. 

     Az erkölcs az emberi élet értelme, mert az erkölcs az élet fenntartása legfőbb feltétele; a létfontosságú küzdelmünk a saját elfajult, elhatalmasodott vágyaink öncélú csábítása, a "könnyebb út" kísértése ellen.

Harcz László