Archív, Harcz László: Gondolatszilánkok, I-Z-ig, -ig, témakör-betűrendben, 2019. 01. 18.
251. Igazság, Az igazság a valóság talaján áll, és mereven ragaszkodik a valós helyzethez, tényekhez és történésekhez.
252. Igazság, Az igazság az, ha az összes oldal érdekeit szem előtt tartjuk. A teljes igazság pedig az, ha az egész természet, az egész élővilág érdekeit figyelembe vesszük.
253. Igazság, Az igazság emberi viszonylatban az, amit a lelkiismeretünk diktál, és ami kedvező az élet fennmaradása szempontjából. Általánosságban pedig az igazság az összes fél érdekei figyelembe vétele, a teljes igazság pedig a teljes élővilág érdekei figyelembevétele.
254. Igazság, Az igazság felmutatásával hatalmat szerezni nem lehet. Kínzatást, kerékbetöretést, keresztrefeszíttetést annál inkább…
255. Igazság, Az igazság is csak ott érvényesül legtöbbször, ahol nagyobb nyereséget hoz az egyénnek, mint a hazugság...
256. Igazság, Az igazság nem tömegbázis vagy szavazói bázis kérdése.
257. Igazság, Két ostoba politikus összeveszett, hogy melyiküké legyen az inga nyelve. Mindegyik maga felé rángatta, de ahogy elengedte, az átlendült a másik oldalra. Ekkor a bölcs megfogta az ingát, és középen megállította, mondván: így igazságos.
258. Irgalom, A lelkünkben óriási harc folyik, hogy a legnagyobb gazembereket még embernek tekintsük, vagy elfajzott szörnyeknek.
259. Irgalom, Akinek a szívében nincs irgalom, annak az élete rettenetes, mert a többiek is irgalmatlanul bánnak ővele…
260. Irgalom, Minél tisztább a lelkiismerete valakinek és minél jobban érti az emberi lélek működését, annál könnyebben tud megértő és irgalmas lenni a többi ember felé, és annál nagyobb felelősséget érez a közjó és az egész élő természet megóvása iránt.
--- Csak az képes az irgalomra, aki elfogadja a saját hibáit, hiányosságait és elismeri a bűneit! Tehát az erkölcsös ember. Az irgalom másik alapfeltétele az, hogy az egyén tisztában legyen azzal, hogy minden ember ugyanazoktól a rosszravivő ösztönös késztetésektől szenved, mint ő, és az így keletkező együttérzés elősegíti az irgalom létrejöttét.
261. Jó, A jóság csendes és szerény, mert megengedheti magának, nincs szüksége reklámra; a gonoszság viszont harsány és hivalkodó, mert a hamis látszatokat csak nagy zajjal, hírveréssel lehet eladni…
262. Jó, Erkölcs, A jók paradoxona az, hogy szerények, pedig ők lehetnének a legbüszkébbek magukra!
--- A jó ember akkor is jó marad, ha minden gonosz őt gyalázza. Sőt, attól kezdve hozzájuk képest még jobbnak számít.
263. Jóravivő késztetések, Kézenfekvő a feltételezés, hogy az istenség fogalma, léte, az életünkben betöltött szerepe és célja, és egész hatás-rendszere a DNS-ből a tudatunkba a lelkiismeret segítségével átsugárzott követelményrendszerből, végülis a jóravivő létfenntartó ösztöneinkből származik.
264. Jutalom-érzések, Minél fontosabb egy cél elérése a túlélés szempontjából, annál erősebb az evolúciós jutalmazó érzés. Pl. a fajon belüli szolidaritás legmagasabb szintje, az önfeláldozás gyakorlása valóságos eksztázist idéz elő az egyénben, az evolúció, vagyis az ösztönök mámoros boldogságot bocsájtanak ilyenkor ránk.
265. Képmutatás, A felnőtté válásban az az igazán rémítő, hogy az ember fölhagy régi álarcai próbálgatásával, és egy merőben újat vesz föl (Stephen King), Vagyis szerintem: Fölveszi a társadalmi képmutatás jól bevált álarcát, mely minden gyermeki változatnál elkeserítőbb és brutálisabb…
266. Képmutatás, A külsőségek erőltetése legtöbbször a belső értékek hiányát leplezi.
267. Képmutatás, A szentek rengeteg erkölcsi felelősséget levesznek a vállunkról..., amíg távol élnek, de nincs bosszantóbb, mint egy elérhető közelségben lévő szent, akivel szemben csak alul maradhatsz!...
268. Képmutatás, Ahány vallás, eszme, paradigma, annyiféle képmutatás-együttes létezik… Sőt, ahány ember, annyiféle…
269. Képmutatás, Ahol túlságosan nagy a rend és a tisztaság, általában kicsi az irgalom…
270. Képmutatás, Aki az embereket szembesíti valódi természetükkel, a gyarlóságukkal, azt mellőzik, utálják, megvetik; aki a hatalmasokat szembesíti a saját aljasságukkal, azt meg is ölik. Aki rádöbbenti az embereket, milyenek is vagyunk, arról mindjárt kiderül, hogy pedofil, tolvaj, gyakran gyilkol, sőt még az anyjával is szokott hálni.... Híres és egyúttal közismerten jó ember nem létezik. Így aztán a híres, befutott emberek, akik a jó ember szerepében tetszelegnek, valójában csak ügyesen lavíroznak és ebből jól megélnek...
271. Képmutatás, Aki nagyon annak látszik külsőségekben, mint akinek kell látszania, annak a valódisága erősen kétséges…
272. Képmutatás, Aki nagyon professzornak néz ki, annál még a tanársegéd is többet tud...
273. Képmutatás, Aki szereti a természetet, minden virágot szabadon hagy nőni. A képmutatók pedig letépik a virágot és a kirakatba teszik…
274. Képmutatás, Amíg a szónok azt mondja, amit hallani akarnak tőle, éljenezik, de ha arról szól, mi a helyes, tojással dobálják meg, mint Petőfit Cegléden…
275. Képmutatás, Arról, hogy másoknak mi a tennivalójuk, sokan nyilatkoznak. Igen kevés olyan nyilatkozatot lehet olvasni, amelyben valaki a saját kötelességeit sorolja.
276. Képmutatás, Attól, hogy valami társadalmilag elfogadott, még egyáltalán nem biztos, hogy tisztességes is…
277. Képmutatás, Az egységesen gyarló-képmutató társadalom eszelős dühvel, egységes hordaként támad arra a néhány emberre, aki ki meri mondani, hogy az emberek gyarlók, önámítók, hazugok és képmutatók.
278. Képmutatás, Az emberi érvényesülés legfőbb eszköze a csalás, a hazugság, a megtévesztés, a képmutatás. Így aztán aki nem hazudik, nem csal és nem képmutató, azt hülyének nézik… „Őszinte nincs, csak bolond” – mondja erről a népnyelv… Ez jól mutatja, mennyit ér a közerkölcs… Annyit, amennyit az emberi természet…
279. Képmutatás, Az emberi gyarlóságot, a hamis önbecsülést, az önszépítő önámítást egyszerűen nem lehet leleplezni és létét elismertetni az emberiséggel, mert ezt a tulajdonságunkat annyira letagadja az emberiség, hogy még szavaink és fogalmaink is alig vannak ezek megnevezésére. Mintha az emberiség leghátrányosabb tulajdonsága nem is létezne!
280. Képmutatás, Az emberiség a saját gyarlóságai iránt rendkívül megértő, így aztán a hazugságra, a csalásra, a képmutatásra végtelen sok enyhe kifejezés született...
281. Képmutatás, Az emberiség története az önámítás és a képmutatás "fejlődése" története.
282. Képmutatás, Az igazi kert olyan, mint a tarka rét, minden szabadon nőhet… A képmutatóké viszont rendezettebb, mint a trónszékig futó 30 méteres szőnyeg kifésült rojtjai…
283. Képmutatás, Az, ha valaki nem képmutató, még nem jelenti azt, hogy hülye, hogy „még annyi esze sincs, hogy ’normálisan’ viselkedjen”. Lehet, hogy az illető csak érti az emberi természetet, és szégyellné magát, ha csaló-hazug-képmutató módra viselkedne. Lehet, hogy egyszerűen csak tisztességes ember.
284. Képmutatás, Bűnbakképzés, Az alkohol és a kábítószer elleni küzdelem parasztvakítás, erkölcsi kibúvó. Az alkohol és a kábítószer nem tehet semmiről! A hibás te vagy, mert elfogyasztod őket!
285. Képmutatás, Ha a képmutatást támadod, azonnal rád sütik, hogy istentelen vagy!...
286. Képmutatás, Ha nem vagy elég képmutató, hülyének néznek; Ha más a képmutatásod, mint a környezetedé, kirekesztenek; Ha pedig még az igazat is ki mered mondani, megölnek.
287. Képmutatás, Ha valaki láthatóan nagyon ügyel rá, hogy úgy nézzen ki, ami a bevallott foglalkozása, ne bízzál benne!
288. Képmutatás, Két képmutató ezerszer könnyebben megérti egymást, mint egy őszinte embert.
289. Képmutatás, Másokban mindig azokat a tulajdonságokat gyűlöljük és üldözzük, amelyeket saját magunkkal kapcsolatban a legjobban szégyellünk és titkolunk.
290. Képmutatás, Miért marad kivétel és ismeretlen a legtöbb jó ember? Hát ugyanazért, amiért a kocsmában hallani sem akarnak a józan, rendes emberről…
291. Képmutatás, Minél kisebb valaki lélekben, annál nagyobbnak akar látszani fizikailag, erkölcs és hatalmi szempontból.
292. Képmutatás, Minél parányibb valaki emberként (testileg vagy lelkileg), annál nagyobb hatalmat akar.
293. Képmutatás, Nagy bajban lennénk a szentek nélkül, mert akkor nem mondhatnánk: mit vársz tőlem, nem vagyok én szent!...
294. Kirekesztés, Aki nem hajlandó beállni egyetlen „magas erkölcsű”, „hazafias” bandába sem üvölteni és gyűlölködni, hamar széttépik ezek a jó hazafiak…
295. Kirekesztés, Az embert nézd, ne a bőre színét!
296. Kirekesztés, Ha az ellenfél szurkolói közé keveredsz, az isten irgalmazzon neked!...
297. Kirekesztés, Ha egy focicsapat szurkolói közt ülsz a meccsen, és nem annak a csapatnak szurkolsz, lehetsz te maga Szent Ferenc is, akkor is komoly esélye van annak, hogy megvernek.
298. Kirekesztés, Ha minden cigány betörne, még akkor sincs jogunk azt feltételezni, hogy amiatt törnek be, mert cigányok! Valójában amiatt törnek be, mert a kirekesztettségük miatt már nem jutnak egyéb megélhetéshez, ez pedig a többség bűne!
299. Kisebbségi érzés, Ha bántanak, gondolj arra, hogy csak a lelki nyomorultak bántanak másokat.
300. Kisebbségi érzés, Ha engem személyemben támadsz, az legtöbbször azt jelenti, hogy eszmei síkon már vesztettél ellenem…
301. Kisebbségi érzés, Ha megpróbálsz megalázni, azzal elsősorban azt árulod el, hogy magadat alávalónak érzed és így akarod ezt ellensúlyozni.
302. Kisebbségi érzés, Ha nagyon szidnak és te tudod, hogy nincs igazuk, akkor kihúzhatod magad, mert nyilván amiatt szidnak, mert valamiben sokkal jobb vagy náluk!
303. Kisebbségi érzés, Pusztán attól, hogy engem megalázol, nem leszel több nálam…
304. Közerkölcs, A közéletben a társadalmi hamisság (a társadalmi önámítás-képmutatás) és a társadalmi lelkiismeret küzd egymással folyamatosan.
305. Közerkölcs, Az emberiség ebből a reménytelen helyzetből csak fölfelé menekülhet: az összes emberre kiterjesztve a méltóságot, a jogot, a biztonságot, a bizalmat; új, közös tető alá hozva mindenkit, aki elfogadja az összes többi embert egyenlőnek, a jó életre jogosultnak, látatlanban is jónak és tisztességesnek. Amíg valaki nem válik méltatlanná a bizalomra, meg is kell kapnia azt!
306. Közerkölcs, Mások hibáit emlegetve nagyon népszerű lehet a blogunk; de ha valaki a közös, saját hibáinkról és arról szól, hogy a bűnös, a vétkes is ember, és ismerjünk magunkra az általa elkövetett szörnyűségekben, és közösen próbáljunk meg javulni, tehát ha önkritikára késztet – belepi a por a blogját…
307. Közerkölcs, Meggazdagodni elismerésre méltó dolog; az egész emberiséget gazdagítani pedig a legtiszteletreméltóbb vállalkozás.
308. Közerkölcs, Minden bölcselkedés akkor jó, ha a nagy többséget sikerül felbosszantanod vele. Ami pedig a képmutató nagyközönségnek tetszik, az sokszor nagyon silány.
309. Közerkölcs, Mindenki tudja, hogy csak a szeretet, az önzetlenség válthatja meg a világot. Jó-jó, de miért pont én kezdjem?!
310. Közerkölcs, Mindent elárul egy közösségről, hogy kiket választ meg vezetőknek, olyanokat, akik mindent megengednek és mindent megígérnek az újraválasztásukért cserébe, vagy olyanokat, akik nem ígérgetnek, hanem inkább követelnek a néptől, nem kényeztetik, hanem a jóra ösztönzik az embereket, nem osztják meg az országot éles politikai törésvonalak mentén, nem uszítják a társadalom egyes részeit más részek ellen, hanem a közjóért cselekszenek, együtt az egész országgal.
311. Közerkölcs, Ne az egyéni vagyonodat növeld, hanem a társadalom erkölcsi vagyonát, akkor talán életben marad az emberiség!
312. Közerkölcs, Nem is rendes ember, akit a kocsmai csőcselék legalább egyszer a szájára nem vesz.
313. Közerkölcs, Teljesen érthetetlen, hogy a világ miért került a szakadék szélére, hiszen szinte mindenki annyira rendes, normális ember...
314. Közerkölcs, Vagy a lelkiismeretednek felelsz meg, vagy a közízlésnek, a társadalmi normáknak. A kettő legtöbbször egyszerre nem megy…
315. Közösségi ösztön (falka-ösztön), A száz - kétszáz fős ősemberi hordában a legfőbb parancs az volt: mindenki mindenkiért, élete árán is. Akkor lesz béke a Földön, amikor a szolidaritás a teljes emberiség minden tagja között ismét eléri ezt a szintet.
316. Közösségi ösztön (falka-ösztön), A valódi szolidaritás akkor ébred az emberben, ha megérti, hogy minden ember ugyanazok ellen a gyarló, rosszra vivő késztetések ellen küzd. Ekkor képes rá, hogy őszintén befogadja a saját "falkájába", a saját érzelmi közösségébe a többi embert.
317. Közösségi ösztön (falka-ösztön), A nemzetek versenyét az emberiségnek kell megnyernie, másként mindenki veszít.
318. Közösségi ösztön (falka-ösztön), Az embereket belőled legfőként az érdekli, hogy az ő közösségükhöz tartozol-e. Ha igen, mindent megbocsájtanak neked, de ha nem, akkor semmit sem; akár meg is ölnek…
319. Közösségi ösztön, (falka-ösztön), Lehetsz te akármilyen kiváló ember, a legtöbb embert csak az érdekli, az ő pártjukba tartozol-e, és ha nem, ellenségnek tekintenek. Éljen a falka-ösztön!...
--- Közösségi ösztön (falka-ösztön), A háborúság alapja a saját „falka”, a saját közösség „megvédése” a falkán kívüliekkel szemben. Az emberiség sorsa függ attól, hogy elég gyorsan belátja-e elegendő ember, hogy ma már az egész emberiség a falkánk, annak az érdekeit kell képviselnünk – és ezáltal megszűnik majd a háborúság egyik legfőbb oka.
--- Közösségi ösztön (falka-ösztön), A társadalmi egyenlőség csak illúzió, mert az emberi természetet a létfenntartó ösztöneink irányítják, és senki nem akar a másikkal egyenlő lenni, inkább ösztönösen le akarja győzni. A társadalmi egyenlőségre belátható időn belül nincs esély, hiszen a létfenntartási küzdelem nemcsak a fajok között, hanem a fajokon belül, így a fajunk egyedei között is zajlik. A társadalmi egyenlőségre csak akkor lesz esélyünk, ha felismerjük és elismerjük, hogy az egyik legnagyobb érték az emberiség érdekeiért hozott áldozat, a globális altruizmus, a globális szolidaritás.
320. Lélek, A lélek a DNS-ben lakik, és a legmélyebb és legnemesebb ösztönünk.
321. Lélek, A tudat nem lehet beteg, csak hibás működésű, mert a tudat csak végrehajtó „szerv”. A lélek viszont nagyon is meg tud betegedni, mert a valódi döntések mindig a lélekben születnek, és dönteni legtöbbször nehéz és gyötrelmes.
322. Lelkiismeret, A lelkiismeret az ösztönöket hordozó génekből jön, az önámítás inkább a tudatunkból. A lelkiismeret képviseli az ÉLET, a teljes élővilág, benne az emberi közösség érdekeit, az önámítás pedig az egyént, az egyén hamis önbecsülését. Ezek pontosan az ellentétei egymásnak, fordított arányban állnak egymással. Folyamatos küzdelmük határozza meg a jellemünket.
323. Lelkiismeret, A lelkiismeret kétféle módon lehet tiszta: 1. – átmenetileg, csalással, tehát önámítással, önbecsapással, gyarlósággal, és 2. – tartósan, vagyis valós, tisztességes cselekvéssel. Az első eset soha nem lehet tartós igazán, mert vagy engedünk a lelkiismeretünk szavának és akkor szabadok lehetünk egy adott kérdésben, vagy ha megmakacsoljuk magunkat, de akkor a lelkifurdalásba bele is halunk, vagy besorolódunk a lelki zombik közé, és a piciátereket meg a papokat gazdagítjuk; a második esetben, tehát amikor mindent elkövetünk tisztességgel, becsülettel, és bár ebbe is bele lehet halni – erről a csőcselék és a vállán állva uralkodó mocskok gondoskodnak! -, de aki túléli, az boldogan élhet tovább, és az utódai is (egy darabig, amíg megint el nem szúrják a dolgokat azzal, hogy az egyéni érdekeiket elébe helyezik a társadalom, az egész emberiség érdekeinek…) Igazán tiszta lélekkel csak az élhet szerintem, aki az egész emberiséggel szemben érez felelősséget. Ezt most még nehéz belátni, de folyamatosan azon fáradozunk – én és a lelkiismeretem, vagyis az evolúció, az ősök erkölcsi hagyatéka, a lelkiismeret formájában - , hogy ezt mindenki megértse.
324. Lelkiismeret, A lelkiismeret szerintem a létfenntartó mechanizmusaink legmélyebb rétege, alapja, ő ügyel arra, hogy ne tegyünk a saját, a faji és az általános természeti érdekek ellen. Szerintem a lélek, a lelkiismeret a DNS-ben lakik, és a legmélyebb és legnemesebb ösztönünk.
325. Lelkiismeret, A lelkiismeretet nem lehet államosítani, mert a génjeinkben él, onnan ered. A génjeink változásai pedig, mint a legújabb kutatások mutatják, a saját akaratunktól, a gondolatainktól is függnek.
326. Lelkiismeret, A pánik-betegség szerintem a lélek, a lelkiismeret vészjelzése, akkor, amikor már nem segít az önámítás, mert akkora mennyiségben alkalmazta az illető, hogy túlcsordul a lélek, mert a mélyére gyömöszölt szennyes, a sok önáltatás elkezd tudatosulni.
327. Lelkiismeret, A vallás a lelkiismeret helyére az istenséget ülteti, azáltal, hogy a gyónás formájában az isten úgymond megbocsájt nekünk, egy-két Miatyánk ellenében. Holott a lelkiismeretnek szigorú létfenntartási feladata van a létfenntartó ösztöneink rendszerében: legyőzve az öncélú örömszerzésünket és önámításunkat, mégiscsak közli velünk a hibáinkat, hiányosságainkat, bűneinket, ezáltal a létfenntartási stratégiánkat a hamisságból visszahelyezi a realitások talajára, és lehetővé válik, hogy a fennmaradáshoz szükséges döntéseink hatékonyak legyenek. Ha kiirtjuk a lelkiismeretünket, saját magunkat, az emberségünket és idővel a teljes életet irtjuk ki.
328. Lelkiismeret, A vallás a létfenntartó ösztönök késztetéseinek a felsugárzódása a tudatba, ma még ezt lelkiismeretnek nevezzük.
329. Lelkiismeret, A lelkiismeret az élet fennmaradása és a jövő egyik legfőbb biztosítéka.
330. Lelkiismeret, Aki belül szabad, mert hallgat a lelkiismeretére, az hamarosan kívül is szabad lesz! Neked mit mond a lelkiismereted?
331. Lelkiismeret, Aki rossz, azt a lelkiismerete kínozza, aki jó, azt embertársai…
332. Lelkiismeret, Az eszmények olyanok az ember számára, mint a ló szája elé tartott zabos-zsák... A(z ösztönös) kényszer pedig mint a szomjúság és az éhség, nehéz ellenállni neki. A lelkiismeret a gazda, az ostor pedig a lelkiismeret-furdalás; az ostort egy ideig el lehet kerülni, de a gazda elől nem tudsz elmenekülni...
333. Lelkiismeret, Az igazság az, amit a lelkiismereted diktál, mert a lelkiismeret az egész élővilág genetikai érdekképviselője.
334. Lelkiismeret, Az ún. „jó szónok” azt mondja, amit elvárnak tőle, a becsületes szónok a lelkiismerete szerinti igazságot, de a helyes út kijelölése sohasem népszerű feladat az út viszontagságai miatt…
335. Lelkiismeret, Azt, hogy ki a bolond és ki a gazember, nem a százszoros többségben lévő, magát rendes, normális embernek tartó többség dönti el. Az igazság és az erkölcs nem mennyiségi, hanem lelkiismereti kérdés.
336. Lelkiismeret, boldogság, A boldogság legfőbb feltétele a nyugodt lelkiismeret.
337. Lelkiismeret, Ha a lelkiismereted tiszta, szeretni tudod magadat, és akkor mások is könnyebben fognak téged szeretni.
338. Lelkiismeret, Ha kielégítjük a lelkiismeretünket, megleljük a nyugalmat és minden körülmények közt boldogok lehetünk…
339. Lelkiismeret, Lelkiismerete mindenkinek van. Még azoknak is, akik szerint lélek nincs, csak tudat van. Igaz, ez utóbbiak ritkábban is hallgatnak a lelkiismeretükre.
340. Lelkiismeret, Mindenki választhat: tiszta lelkiismerettel nyomorog, vagy szorongva dőzsöl…
341. Lelkiismeret, Minél inkább sajnálod magad, annál nagyobb jót tégy másokkal, és a lelked megnyugszik!
342. Lelkiismeret, Minél többet teszel a közösségért, annál jobb lesz a lelkiismereted és annál boldogabb leszel!
343. Lelkiismeret, Van, aki az igazságot, van, aki a lelkiismeretfurdalást viseli el könnyebben… Jelleme válogatja…
344. Létfenntartó ösztönök kényszerei, Ha az értelmünk nem képes idővel legyőzni a létfenntartó ösztöneink rosszabbik felét, akkor pontosan a (mostanára részben elavult) létfenntartó ösztöneink fognak elveszejteni minket.
345. Létfenntartó ösztönök kényszerei, Ha megértjük az ösztöneink okát, működését, sokkal toleránsabbak leszünk embertársainkhoz, amikor ösztönösen rongálnak minket…
346. Megismerés, A tudós a még ismeretlen dolgokról tudósít, a (közmédia) tudósító meg egyes ismert dolgokat igyekszik felismerhetetlenné tenni…
347. Metafizika, A metafizikai, a transzcendens fogalma: régi, eddigi értelmében „a megfoghatatlan, az anyagi világon túli”. Szerintem: Metafizika nincs, van viszont evolúció, tehát olyan, hogy önmagában létező, olyan nincs, mert mindent a természet, a világ két ősrobbanás közti állapotváltozásai, vagy pedig az élő természetben az evolúció hozott létre. Minden fogalom, mely az élettel, az élő természettel kapcsolatos, az evolúció terméke. Az „önmagában létező” fogalma az önámítás és a filozófia egyik legnagyobb súlyú, legáltalánosabb kihatású téveszméje, selejtje.
348. Nevelés, A nevelés a gyakorlatban az a folyamat, amelynek során a gyermek fejébe verjük, hogy mi, felnőttek a hazugság és a képmutatás mely fajtáit mikor és hol alkalmazzuk, és mikor szabad és mikor nem szabad észrevenni, ha egy felnőtt hazudik és csal...
349. Nevelés, A nevelés során tanul meg a gyerek őszintén hazudni.
350. Önám, A gondolkodásra az önámítás is hat, míg a filozófia a szellemi tevékenységnek csak az önámításon kívüli részét veszi figyelembe, olyanképpen, mintha az önámítás (s vele együtt a képmutatás ) nem is léteznék.
351. Önámítás, A felsőbbrendű tudatúak a legnagyobb öngólt akkor követnék el, ha mind kiirtanák az ún. alsóbbrendűeket – mert azután nem lenne kit lenézni…
352. Önámítás, A kisebbségi érzés leküzdésére magadat kell érdemben fejlesztened, nem elég, ha másokat önámító-képmutató módon besározol, kirekesztesz és megalázol…
353. Önámítás, A kocsmában könnyebb eredményes alkoholellenes kampányt folytatni, mint a társadalommal elfogadtatni, hogy a saját emberi természete önámító, öncsaló-önfényező-öntömjénező és hazug-képmutató.
354. Önámítás, A lassú, életképtelen hal ne a cápára haragudjék, hanem saját magára! A cápa az cápa, teszi a dolgát, selejtez. Nem ő a hibás, ha a hal lassú.
355. Önámítás, A nagyzolás, gúny, gonoszság, gőg, hatalomvágy oka a kisebbségi érzés vagy a rossz lelkiismeret; az agresszivitás oka a félelem, a sok beszéd oka a mondanivaló és a valódi cselekvés hiánya, az okoskodás oka az ész hiánya, a bölcselkedés oka a valódi bölcsesség hiánya, a túlzott rend és tisztaság oka legtöbbször az emberség hiánya, az alkoholizmus és a kábítószerezés oka a boldogtalanság stb.: mert a gyarlóság és az önszépítő önámítás minden fronton csal az érdekünkben, ha engedjük.
356. Önámítás, A nőknek igen erős az önkritikája, ezért a nők három korcsoportba oszthatók: nagyon fiatal, fiatal és fiatalabb...
357. Önámítás, A tetű bárkit megcsíphet, akár a pápát is. De a tetű akkor is csak egy tetű marad...
358. Önámítás, A törpe akkor is törpe marad, ha a világ összes nála magasabb emberét lelövi. Legföljebb attól kezdve ő lesz a legmagasabb törpe.
359. Önámítás, A törpefilozófus akkor is törpefilozófus marad, ha a világ összes, nála jobb filozófusát lelövi. Legföljebb attól kezdve ő lesz a legjobb, legnagyobb törpefilozófus.
360. Önámítás, Aki megaláz másokat, a legjobban saját magát alacsonyítja le.
361. Önámítás, Az a korrupt, aki sikeresebb nálam, másképpen: aki sikeresebb nálam, az mindig korrupt!
362. Önámítás, Az ellenvélemény javítja a tisztánlátást.
363. Önámítás, Az emberi ész megjelenése hatalmas hamisságot hozott az élő természetbe, az emberi öncsalás-képmutatás képében. Ezt lehazudandó, letagadandó, hihetetlen mennyiségű hazugság, kimagyarázkodás, a másik ember, nép, vallás bűnbakká tétele, csalás keletkezett, főként a társadalomtudományok képzetes harcmezőin. Mikor hagyjuk abba már a hazudozást? Egészen a 3. világháborúig nem; azután meg már úgysem lesz, aki hazudjon…
364. Önámítás, Az emberi világ bajait az öncsalás, a hamis önbecsülés, a gyarlóság okozza. Addig, amíg ezt a tényt az emberiség el nem ismeri, addig még az egyre újabb paradigmákkal sem érdemes vitatkozni, mert a nézeteink gyökere, létrejöttük módja mindig hazug, hamis marad, és a hamis alapon létrejövő gondolat nem vitaképes, akárhogyan cifrázzák és próbálják az erkölcsi felelősséget kisebbíteni. Foglalkozni egyedül az öncsalással, a gyarlósággal, a hamissággal, a hamis önbecsüléssel érdemes. A fordulópont az emberiség (és az élő természet, tehát az élet) megmenekülésében az lesz, amikor az emberiség, de legalább a tudomány elismeri az öncsalásunk létét és mibenlétét, tehát az öncsalás létrejötte okait.
365. Önámítás, Az emberiség, ez az időtlenül vén, megcsontosodott jellemű kéjenc, mindent inkább elvisel (a diktatúrát, háborút, éhezést és nélkülözést…), csak ne kelljen a saját, gyarló, hamis önbecsülésen alapuló természetével szembenéznie…
366. Önámítás, Az ostoba akkor is ostoba marad, ha a világ összes, nála okosabb emberét kiirtja. Legfeljebb attól kezdve ő lesz a legokosabb hülye.
367. Önámítás, Az önáltatás, a gyarlóság, tehát az emberi természet ködfalat állít a megismerés elé.
368. Önámítás, Az önámítás és a hamis önbecsülés olyan elemi erejű, hogy bárkit nagyon nehéz, az elvetemült embert pedig végképp lehetetlen meggyőzni arról, hogy létezik a gyarlósága, tehát az önámítási kényszere és a hamis önbecsülése kényszere. Egyedül a lelkiismeretben bízhatunk, ezt pedig csak a művészet, a katarzis képes erősíteni. És emiatt a szívünk és a lelkünk a legfontosabb részünk…
369. Önámítás, Az önámítás: az önbecsülési kényszert az emberi ész megjelenése után megnövekedett megtévesztési képességünk csalás, öntömjénezés, a valóság meghamisítása árán is kielégíteni igyekvő ösztönös kényszerünk.
370. Önámítás, Az önkielégítésnek létezik testi és szellemi formája is, az utóbbit önámításnak hívják. De egyikből sem lesz épkézláb eredmény…
371. Önámítás, Az önszépítő önámítás a mi aljas fogadatlan prókátorunk.
372. Önámítás, Az önszépítő önámítás megrészegíti az emberi személyiséget, elveszi a józan ítélőképességet és nyilvánosan megaláz.
373. Önámítás, Azzal, ha engem megalázol, te még egy grammal sem leszel több…
374. Önámítás, Bírálni könnyű, építeni nehéz. A csupasz bírálat nem visz előre, annál inkább a fáradságos építkezés.
375. Önámítás, Ha a felsőbbrendű tudatúak mindig kiirtják a náluk alsóbbrendűnek hitt embereket, a végén csak egy marad, Inverz Ádám!
376. Önámítás, Hogyan lehetne az önámításról érdemben vitatkozni és következtetéseket levonni, ítéleteket hozni egy olyan rendszerben – a mai filozófiában - , amely az önámítás teljes figyelmen kívül hagyásával épült föl?!
377. Önámítás, Minél törpébb lelkű valaki, annál magasabb lelki gólyalábakon, lelki pótlábakon jár; a "GŐG" közepén Ő (maga) van, és kétoldalt a két G(ólyaláb) a két támasztéka őt szolgálja...
378. Önámítás-képmutatás, A legáltalánosabb és legerősebb társadalmi (mert emberi…) igény az öncsalás-képmutatás lehetőségére irányul és arra, hogy ez a lehető legnagyobb titokban maradjon… Másképpen: állandóan átverlek téged és mindenki mást, még magamat is, de ez szigorúan maradjon köztünk!
379. Önbecsülés, A hasznosság(tudat)unk az önbecsülési kényszerünket kielégítő egyik megoldás.
380. Önbecsülés, A rosszat kínjában cselekszi az ember, de ha teheti, minden ember jót cselekszik.
381. Önbecsülés, Akinek ép az önbecsülése, nem akar másokat megalázni, maga alá gyűrni.
382. Önbecsülés, Közösségi érzés, Az ember az egyéni becsvágya és a közösség érdekei, vagyis az önzés és az áldozatvállalás között vergődik, vonaglik, tépelődik, amíg csak él… (Az önbecsülési kényszere és a falka-ösztöne kettős vonzásában szenved).
383. Önismeret, Az állandó egyetértés beképzelt, ostoba pojácává tesz, míg az ellenvélemény javítja a tisztánlátásodat…
384. Önismeret, Minél mélyebben nézel magadba, annál tovább élsz, és annál tovább él az emberiség!
385. Önkritika, Elsősorban magadra haragudj, ha a hibáidat kihasználják! Azért, mert vannak hibáid, melyeket ki lehet használni!
386. Öntranszcendencia, Az öntranszcendencia, az önmeghaladás, az önmagunkon való túllendülés fogalma: Mára a hivatalos filozófia (pl. prof. C. A. Vogler, Univ. Chicago) arra jutott, hogy a boldog és az elégedetlen ember között az a legnagyobb különbség, hogy az előbbi túl tudott lendülni önmagán. Ez örvendetesen egybecseng azzal, amelyet Jézus szájába adtak a Biblia írói: „Aki engem követni akar, annak meg kell tagadnia magát!” De hogy mi az bennünk, amin túl kell lendülnünk, amit meg kell tagadnunk magunkban, azt egyik megfogalmazás sem magyarázza el. Én arra vetemedtem, hogy meghatároztam ezt a megtagadandó, akadályt képező tulajdonságot, és ezzel egy szinttel lejjebb ástam az emberi természetben. De még ennél is lejjebb merészkedtem, és megkerestem azokat az okokat, amelyek ennek, a hamis önbecsülés ösztönös kényszerének a létrejöttéhez vezettek. És mivel szerintem a hamis önbecsülés kényszerét a bennünk élő ösztönös önbecsülési kényszer hatására az ösztönös önámítási kényszer hozza létre, az öntranszcendencia lényegében az önámítási kényszerünkön, az önámításunkon, hétköznapi nyelven a gyarlóságunkon való „túllendülést”, az önámítási kényszerünk „megtagadását” jelenti. Lényegében az öntranszcendencia erkölcsi ugrást, többletet jelent a korábbi állapothoz képest.
387. Ösztöneink, A három legfontosabb ösztönös kényszerünk: a falka-ösztön (a közösséghez tartozás kényszere), a rangsor-ösztön (a rangsor- és az önbecsülés kényszere) és az önámítás, amely ezeket kiszolgálja minden aljasság (hazugság, gonoszság, gőg, képmutatás, irigység, nagyzolás, stb.) árán is…
388. Paradigma, Az új paradigma mindig az öntömjénezés, az önámítás és a képmutatás legújabb fajtája.
389. Paradigma, Az új paradigma nemcsak új, a régitől eltérő nézetrendszer, hanem az erkölcsi kötelezettségek alóli újfajta kibúvókat képviseli.
--- Politika, filozófia, Az ember, az emberi társadalom, a nagy bábjátékos a kezein, az ujjain életre keltett, az általa mozgatott bábokra, bűnbakokra, a társadalom résztvevőire, intézményeire, politikusaira, pártjaira hárítja a saját erkölcsi felelősségét, és ezeket a saját kezei által mozgatott bábokat ugrasztja össze véget nem érő küzdelemben, amit a háttérből szemlélni mérhetetlenül röhejes, de végtelenül szomorú is!...
--- Minden politikus, közszereplő annyit enged meg magának, amennyit a társadalom - az EMBER - neki megenged!
390. Politika, A hagyományos politizálás lassan értelmetlenné válik. Tudomásul kellene vennünk, hogy ember az embert, párt a pártot nem tudja tartósan legyőzni, csak akkor, ha visszaél az emberi természet rosszra hajlamos mivoltával és uszítja, félrevezeti a tömegeket. Emiatt annak van igazán értelme, hogy az emberi természetnek ezt a rosszra- kaphatóságát megismerjük.
391. Politika, A másik politikai oldalon álló ember szívéhez, az emberiség annyira áhított egységesüléséhez az út nem a rivális politikai vagy vallási oldal szidalmazásán, hanem főként az illető ember (oldal) megbecsülésén át vezet, bármilyen nehéz is ez!
392. Politika, A politikai úttest közepén járnak a rendes emberek, a két széle meg a szélsőségeseké, söpörjön a söpredék!...
393. Politika, A politikai viták lényege mindig az, hogy természetesen a másik oldal a hibás…
394. Politika, A politikát a „rossz” és a „silány” millióféle arca vívja, és próbál a többi rossztól és főként a jótól elragadni egy-egy koncot, de ez békét és közjót nem eredményez soha…
395. Politika, A politikusok a legaljasabb, a legcsalóbb üzletemberek, mert szinte mindent ellopnak tőlünk, és cserébe csak a hamis önbecsülésünket kapjuk, ezt a lelki prostituáltat elégítik ki bennünk…
396. Politika, A rivális politikai, vallási oldal szidalmazása az embereket a rivális oldaltól elrettentheti ugyan, de a saját táborunk iránti rokonszenvét csak akkor nyerhetjük el, ha érzik, látják, hogy harcolunk az ő érdekeikért, emberi jogaikért!
397. Politika, A szélsőséges pártokról tudjuk, hogy az emberi gyarlóságra, a rosszrakapható, uszítható emberi természetre hatnak és úgy érik el a sikereiket. És vajon a mérsékelt pártok mire hatnak --- az igazságérzetre, a lelkiismeretre, az emberi tisztességre? No, nem. ŐK IS a rosszrakapható emberi természetre hatnak, csak nem mennek el az uszításig. Hát akkor milyen alapon nézik le a szélsőséget? Mintha az egyik tolvaj azzal kérkedne: Nézzétek, milyen rendes ember vagyok én, mert csak a felét lopom el, csak fele annyira csapom be az embereket, mint a szélsőséges szomszéd!
398. Politika, Ahol mindig a nagyobb gazember győz a választásokon, ott semmi jót ne várj!
399. Politika, Akit minden oldalról szidnak, az van középen és amiatt szidják, mert nem hajlik egyik politikai oldal felé sem, és kimondja az igazat.
400. Politika, Amíg a választók szinte mind a rossz úton járnak, addig vágyálom azt remélni, hogy a jó úton járó, tisztességes politikusokat fognak megválasztani.
401. Politika, Az emberi igények összegződnek és politikaként csapnak össze. Tehát politika nevű felelős, hibáztatható személy vagy intézmény nem létezik. Mindenért mi magunk, emberek, közösen felelünk, a gátlástalan igényeink miatt, meg amiért szeretünk a zavarosban halászni, korrupcióval érvényesülni, és olyan bandákat választunk meg vezetőkké, akik ezt lehetővé teszik…
402. Politika, Kétféle módon lehet megbecsülést szerezni: a saját értékeinkkel, vagy ezek híján a mások megbecsültségének az alacsonyításával, sározásával, szidalmazásával.
403. Politika, Középen állni a politikai skálán nagyon megtisztelő és épp annyira életveszélyes is.
404. Politika, Mikor értjük meg már végre, hogy nem a politikusokra kell haragudni, hanem saját magunkra! Aljas politikus mindig és mindenütt akad elég. A baj abból ered, hogy engedünk az uszításnak, a gyűlöletkeltésnek, a bűnbakképzésnek, a megosztásnak. Amióta létezik politika, csak ott tudott elaljasodni a hatalom, ahol ezt a közerkölcs, a közízlés megengedte.
405. Politika, Milyen ország az, ahol mindig a nagyobb gazember győz a választásokon?
406. Politika, Minden vezetőnek vannak megbízói. A nagy államférfiaknak az egész nép és a nép legjobb hagyományai, tisztessége és a saját lelkiismerete a megbízója, de kiknek szolgál az a vezető, aki lerombolja az oktatást és a gazdaságot (a jövőt), az egészségügyet, a kulturális szolgáltatásokat (a jelent), az egész országot?
407. Politika, Van-e annak értelme, ha vég nélkül panaszkodunk, szörnyűlködünk, a címeres tolvajokat szidalmazzuk, a másik politikai oldalt hibáztatjuk, de mi magunk semmit nem teszünk a saját jövőnkért?
408. Populizmus, A populizmus uszít (megoszt), a demokratizmus megbékít (integrál, kompromisszumra késztet).
409. Rasszizmus, Amíg a társadalom a hatalom cinkossága miatt zsidózhat, cigányozhat, niggerezhet stb., addig a társadalom egy részét az sem érdekli, ha nyomorba taszítják…
410. Rasszizmus, Ha abból indulunk ki bármely megnyilvánulás láttán, hogy az elkövetője eleve olyan, hogy ilyeneket elkövet, na, akkor vagyunk rasszisták!
411. Rasszizmus, Kirekesztés, Amikor a szélsőségesek kirekesztik pl. a színesbőrűeket, az kb. olyan, mintha a gyűszű akarná kirekeszteni a kondért…
412. Rosszravivő késztetések, Rossznak lenni jó, mondta az akkor ötéves kisfiunk. És sajnos, anyagilag is megéri, teszem hozzá most, a politikusok gazdagságát látva, bár nem irigyelve.
413. Sátán, Az emberben ott lakik az Isten is, és a sátán is. Az elsőt lelkiismeretnek, a másodikat gyarlóságnak (a hamis önbecsülés kényszerének) hívják.
414. Sátán, Az emberiségnek az úgynevezett sátánra óriási szüksége van, mert annak a gonoszsága mellett minden ún. emberi gyarlóság eltörpül, az ember a sátánhoz képest kifejezetten erkölcsös és rokonszenves lény...
415. Sátán, diktatúra, Nincs kellemetlenebb, mint egy közelben lakó szent, mert hozzá képest sátánnak tűnünk; és nagyon jól jön egy igazán gonosz sátán, akihez képest valóságos szentek lehetünk. Tööbbek közt ez alapozza meg a diktatúrák sikerét!
416. Sátán, Saját sátánja még a legszegényebb embernek is van, mindenkiben benne lakik…
417. Sátán, Sátánból önellátók vagyunk!...Az egy főre eső sátánkitermelésünk 100 %-os!
418. Szabadság, A szabadság a felismert erkölcsi szükségszerűség, valójában a tiszta lelkiismeret.
419. Szabadság, A szabadság nem külső feltételektől függ, hanem belső tudatállapot. Az a szabad, aki tudatában van az élet fennmaradása mindenkori érdekeinek, tehát az erkölcsileg helyes döntés mibenlétének és annak a felismerésnek, szükségszerűségnek, hogy csakis ezt az utat választhatja. A szabadság tehát az erkölcsileg helyes viselkedéshez szükséges tájékozottságot jelenti. A döntés szabadsága tehát erkölcsi értelemben nem, hanem csak a szó hétköznapi értelmében létezik, és csak alsóbb szinteken, mint a mozgás-szabadság, személyes szabadság, fizikai szabadság stb.
420. Szabadság, Az a szabad ember, aki a saját tulajdonságait, képességeit valósan, gyarló önszépítő önámítás nélkül képes megítélni és tisztában van a teljes élő természet iránti kötelezettségeinkkel is, hogy így tisztességes, az élet fennmaradását nem veszélyeztető döntéseket hozhasson. A szabadság, és minden emberrel kapcsolatos fogalom csak az élet fennmaradásának a tükrében értelmezhető.
421. Szabadság, Az a szabad ember, aki hallgat a lelkiismeretére.
422. Szabadság, Milliószor szabadabb az a pincebörtön mélyén a kivégzésére váró politikai elítélt, aki az általa felismert erkölcsi szükségszerűség szerint él, mint a világ leghatalmasabb és leggazdagabb embere, aki aljas módon szerzett birodalma csúcsáról körbenéz...
423. Szélsőségesség, A szélsőjobb és a szélsőbal helyett az alsójobbot és az alsóbalt kellene használni, mert ezek nemcsak távolabb, de sokkal-sokkal lejjebb is vannak a középtől…
424. Szélsőségesség, A szélsőségesek figyelmébe ajánlom: bírálni a rossz emberek is tudnak; segíteni csak a jó emberek szoktak.
425. Szélsőségesség, A szélsőségesekről szóló aforizmákon tapasztalataim szerint a legjobban a szélsőségesek mulatnak, mert ugye ez aztán őket nem érinti…
426. Szélsőségesség, Ha egy szélsőséges lenézi a rendes embert, az olyan, mintha a gyűszű lenézné a kondért…
427. Szélsőségesség, Szélsőségessel nem érdemes szóbaállni, mert összehord sok aljasságot, gyűlölködik, végül téged vádol aljassággal és gyűlölködéssel.
428. Szent, A szentek tudták, hogy az embereket erőszakkal nem lehet befolyásolni, hanem csakis békésen; a megértés, a meggyőzés és a példamutatás segítségével; és akiknek volt lelkierejük ezt így végre is hajtani, azokból vált szent. Jó esetben… Rossz esetben vértanú…
429. Szépség, A tárgyi szépség forrása valószínűleg az, hogy a tárgy a funkcióját minél tökéletesebben és minél kisebb anyag- és energiafelhasználással valósítsa meg.
430. Szépség, Szép az, aki vagy ami életképes és hasznos az ÉLET számára. Minél hasznosabb, annál szebb.
431. Szépség, Szép az, ami vagy aki az evolúció, az élet fennmaradása szempontjából értékes.
432. Szeretet, A szeretet a lelkek tömegvonzása, összetartó ereje.
433. Szeretet, A szeretet a másik ember, állat, növény, anyagi képződmény feltétel nélküli elfogadása, és a lelkiismerettel együtt a jóravivő ösztönös késztetéseinket alkotja. A szeretet képességét és a szeretetre való hajlamot is a gének adják tovább, mert minél többen egyesülnek (a szeretetben), annál biztosabb az ÉLET fennmaradása az egyén és közössége számára. A szeretet az élet fennmaradása egyik fő segítője.
434. Szeretet, A szeretet szerintem a falka-ösztön gyakorlati megnyilvánulása, és az evolúciós szempontból sokkal előnyösebb közösség-képzést hívatott elősegíteni.
435. Szeretet, A szeretetről és a másik ember elfogadásáról: Aki megérti és elfogadja, hogy minden emberi lénnyel vele születik a gyarlóság, a könnyebb út legtöbbször elvtelen igénybevétele, az ösztöneink rosszra hajlamosító kényszerei, a bűnbeesésre való hajlam; az ezerszer könnyebben elfogad bárkit, tehát sokkal könnyebben tud bárkit szeretni, mert megérti, hogy mindannyian ugyanazokkal a bűnre vivő kényszerekkel küzdünk, és így minden emberrel együtt tud érezni, és kicsit nagyobb irgalommal, türelemmel lesz minden ember iránt.
436. Szeretet, Aki képes kiszabadulni a „társadalmi” előítéletek béklyóiból, mint pl. a rasszizmus; olyan csodálatos élményben lesz része, mint amikor valaki a sokéves várpince-fogság után kijut a napfényre, és szerető emberek sokasága veszi őt mindjárt körbe…
437. Szolidaritás, A humanizmus, a szolidaritás alapja az, hogy elfogadom, hogy minden ember esendő, gyarló, és ugyanazok az ösztönös késztetések gyötrik, mint engemet - mert ezáltal ébred bennem irgalom, együttérzés és szolidaritás minden ember iránt.
438. Szolidaritás, A szolidaritáshoz az irgalmon, az irgalomhoz pedig a megértésen át vezet az út!
--- Ha valakit gazdasági, de különösen, ha erkölcsi értelemben letipornak, megaláznak, az árt az evolúciónak (az élet lényegének, a fennmaradásnak), mert így az illető nem képes kifejteni áldásos tevékenységét az evolúció javára, sőt, a hátrányba kerülése miatti bosszúja felborítja a társadalom békéjét, és így sokkal több hátrányt okoz a társadalom számára, mint amekkorát neki kellett elszenvednie, amikor hátrányos helyzetbe hozták. Tehát az evolúció szempontjából a szolidaritás létfontosságú, bárkinek a kiközösítése, hátrányos helyzetbe hozása árt a közös ügynek, az evolúciónak, az élet fennmaradásának, a kirekesztés mindenképpen negatív eredményű mozzanat a társadalom, sőt, az élet(esélyeink) számára. Mindez globális szinten is igaz!
439. Szolidaritás, Az agresszió, a bosszú, a megtorlás, tehát a terrorizmus veszélyét tartósan csak úgy lehet elkerülni, esetleg egyszer a távoli jövőben teljesen megszűntetni, ha az átmenetileg kedvezőbb helyzetbe került riválisok nem élnek vissza az erőfölényükkel, nem zsákmányolják ki sem gazdaságilag, sem kultúrálisan nem nyomják el a fejletlenebbeket, és így az utóbbiaknak nem lesz okuk a terrorizmus pyrrhusi, átmeneti, értelmetlen győzelmeit hajszolni.
440. Szolidaritás, Az emberiséghez és a saját szűkebb közösségünkhöz csak feltétlen önfeláldozással szabad közelíteni.
441. Szolidaritás, Egy biztos: Mivel ember az embert, nép a népet, vallás a vallást stb.tartósan nem győzheti le (hiszen az emberi elme lakozik mindenkiben), legfeljebb az ingát átmenetileg saját maga felé lendítheti ki, így nem a konfrontáció, hanem a szolidaritás a megoldás!
442. Szolidaritás, Ha majd egyszer nem egymás ellen küzdünk, hanem vállvetve az egész emberiség boldogulásáért, akkor mondhatjuk, hogy ez már a Kánaán!
443. Szolidaritás, Jószándék általában nem létezik, legfeljebb rosszul álcázott érdek és önzés…
444. Szolidaritás, Mivel ember a másik ember, nép a másik nép eszén tartósan nem tud túljárni, ezért a jövőbe vezető út kizárólag az együttműködésen át vezet.
445. Társadalmi egyenlőség, A társadalmi egyenlőség csak illúzió, mert az emberi természetet a létfenntartó ösztöneink irányítják, és senki nem akar a másikkal egyenlő lenni, inkább ösztönösen le akarja győzni. A társadalmi egyenlőségre belátható időn belül nincs esély, hiszen a létfenntartási küzdelem nemcsak a fajok között, hanem a fajokon belül, így a fajunk egyedei között is zajlik. A társadalmi egyenlőségre csak akkor lesz esélyünk, ha felismerjük és elismerjük, hogy az egyik legnagyobb érték az emberiség érdekeiért hozott áldozat, a globális altruizmus.
446. Társadalmi norma, Ha valaki betartja az ún „társadalmi normákat”, már eleve rendes embernek minősül, ez érthető, hiszen a rendezőelveket a nagy többség határozza meg. Így tehát teljesen érthetetlen, hogy a világ miért került a szakadék szélére, hiszen annyi rendes, normális ember van…
447. Tudomány, A tudós ész nélkül, a művész jellem nélkül mit sem ér… A tudós viszont jellem nélkül is jól elboldogul…
448. Vallás, A hit főként a vágyakon alapszik, a tudás meg a bizonyosságokon. De milyen bizonyosságok azok, amelyek az embertudományok tételein alapulnak?! Tekintettel arra, hogy az emberi természetet még csak most kezdték kutatni, de ma még nem a helyes nyomot követik!
449. Vallás, Olyan bolygón, ahol vagy tucatnyi világvallás – tehát számos, magáról a teljességet terjesztő eszmetan létezik - hogyan lehetne komolyan venni a metafizikát?És ha mégis, akkor tessék elárulni, melyik vallás az igazi? És a többi vallás hívei mind a pokolba kerülnek?
252. Igazság, Az igazság az, ha az összes oldal érdekeit szem előtt tartjuk. A teljes igazság pedig az, ha az egész természet, az egész élővilág érdekeit figyelembe vesszük.
253. Igazság, Az igazság emberi viszonylatban az, amit a lelkiismeretünk diktál, és ami kedvező az élet fennmaradása szempontjából. Általánosságban pedig az igazság az összes fél érdekei figyelembe vétele, a teljes igazság pedig a teljes élővilág érdekei figyelembevétele.
254. Igazság, Az igazság felmutatásával hatalmat szerezni nem lehet. Kínzatást, kerékbetöretést, keresztrefeszíttetést annál inkább…
255. Igazság, Az igazság is csak ott érvényesül legtöbbször, ahol nagyobb nyereséget hoz az egyénnek, mint a hazugság...
256. Igazság, Az igazság nem tömegbázis vagy szavazói bázis kérdése.
257. Igazság, Két ostoba politikus összeveszett, hogy melyiküké legyen az inga nyelve. Mindegyik maga felé rángatta, de ahogy elengedte, az átlendült a másik oldalra. Ekkor a bölcs megfogta az ingát, és középen megállította, mondván: így igazságos.
258. Irgalom, A lelkünkben óriási harc folyik, hogy a legnagyobb gazembereket még embernek tekintsük, vagy elfajzott szörnyeknek.
259. Irgalom, Akinek a szívében nincs irgalom, annak az élete rettenetes, mert a többiek is irgalmatlanul bánnak ővele…
260. Irgalom, Minél tisztább a lelkiismerete valakinek és minél jobban érti az emberi lélek működését, annál könnyebben tud megértő és irgalmas lenni a többi ember felé, és annál nagyobb felelősséget érez a közjó és az egész élő természet megóvása iránt.
--- Csak az képes az irgalomra, aki elfogadja a saját hibáit, hiányosságait és elismeri a bűneit! Tehát az erkölcsös ember. Az irgalom másik alapfeltétele az, hogy az egyén tisztában legyen azzal, hogy minden ember ugyanazoktól a rosszravivő ösztönös késztetésektől szenved, mint ő, és az így keletkező együttérzés elősegíti az irgalom létrejöttét.
261. Jó, A jóság csendes és szerény, mert megengedheti magának, nincs szüksége reklámra; a gonoszság viszont harsány és hivalkodó, mert a hamis látszatokat csak nagy zajjal, hírveréssel lehet eladni…
262. Jó, Erkölcs, A jók paradoxona az, hogy szerények, pedig ők lehetnének a legbüszkébbek magukra!
--- A jó ember akkor is jó marad, ha minden gonosz őt gyalázza. Sőt, attól kezdve hozzájuk képest még jobbnak számít.
263. Jóravivő késztetések, Kézenfekvő a feltételezés, hogy az istenség fogalma, léte, az életünkben betöltött szerepe és célja, és egész hatás-rendszere a DNS-ből a tudatunkba a lelkiismeret segítségével átsugárzott követelményrendszerből, végülis a jóravivő létfenntartó ösztöneinkből származik.
264. Jutalom-érzések, Minél fontosabb egy cél elérése a túlélés szempontjából, annál erősebb az evolúciós jutalmazó érzés. Pl. a fajon belüli szolidaritás legmagasabb szintje, az önfeláldozás gyakorlása valóságos eksztázist idéz elő az egyénben, az evolúció, vagyis az ösztönök mámoros boldogságot bocsájtanak ilyenkor ránk.
265. Képmutatás, A felnőtté válásban az az igazán rémítő, hogy az ember fölhagy régi álarcai próbálgatásával, és egy merőben újat vesz föl (Stephen King), Vagyis szerintem: Fölveszi a társadalmi képmutatás jól bevált álarcát, mely minden gyermeki változatnál elkeserítőbb és brutálisabb…
266. Képmutatás, A külsőségek erőltetése legtöbbször a belső értékek hiányát leplezi.
267. Képmutatás, A szentek rengeteg erkölcsi felelősséget levesznek a vállunkról..., amíg távol élnek, de nincs bosszantóbb, mint egy elérhető közelségben lévő szent, akivel szemben csak alul maradhatsz!...
268. Képmutatás, Ahány vallás, eszme, paradigma, annyiféle képmutatás-együttes létezik… Sőt, ahány ember, annyiféle…
269. Képmutatás, Ahol túlságosan nagy a rend és a tisztaság, általában kicsi az irgalom…
270. Képmutatás, Aki az embereket szembesíti valódi természetükkel, a gyarlóságukkal, azt mellőzik, utálják, megvetik; aki a hatalmasokat szembesíti a saját aljasságukkal, azt meg is ölik. Aki rádöbbenti az embereket, milyenek is vagyunk, arról mindjárt kiderül, hogy pedofil, tolvaj, gyakran gyilkol, sőt még az anyjával is szokott hálni.... Híres és egyúttal közismerten jó ember nem létezik. Így aztán a híres, befutott emberek, akik a jó ember szerepében tetszelegnek, valójában csak ügyesen lavíroznak és ebből jól megélnek...
271. Képmutatás, Aki nagyon annak látszik külsőségekben, mint akinek kell látszania, annak a valódisága erősen kétséges…
272. Képmutatás, Aki nagyon professzornak néz ki, annál még a tanársegéd is többet tud...
273. Képmutatás, Aki szereti a természetet, minden virágot szabadon hagy nőni. A képmutatók pedig letépik a virágot és a kirakatba teszik…
274. Képmutatás, Amíg a szónok azt mondja, amit hallani akarnak tőle, éljenezik, de ha arról szól, mi a helyes, tojással dobálják meg, mint Petőfit Cegléden…
275. Képmutatás, Arról, hogy másoknak mi a tennivalójuk, sokan nyilatkoznak. Igen kevés olyan nyilatkozatot lehet olvasni, amelyben valaki a saját kötelességeit sorolja.
276. Képmutatás, Attól, hogy valami társadalmilag elfogadott, még egyáltalán nem biztos, hogy tisztességes is…
277. Képmutatás, Az egységesen gyarló-képmutató társadalom eszelős dühvel, egységes hordaként támad arra a néhány emberre, aki ki meri mondani, hogy az emberek gyarlók, önámítók, hazugok és képmutatók.
278. Képmutatás, Az emberi érvényesülés legfőbb eszköze a csalás, a hazugság, a megtévesztés, a képmutatás. Így aztán aki nem hazudik, nem csal és nem képmutató, azt hülyének nézik… „Őszinte nincs, csak bolond” – mondja erről a népnyelv… Ez jól mutatja, mennyit ér a közerkölcs… Annyit, amennyit az emberi természet…
279. Képmutatás, Az emberi gyarlóságot, a hamis önbecsülést, az önszépítő önámítást egyszerűen nem lehet leleplezni és létét elismertetni az emberiséggel, mert ezt a tulajdonságunkat annyira letagadja az emberiség, hogy még szavaink és fogalmaink is alig vannak ezek megnevezésére. Mintha az emberiség leghátrányosabb tulajdonsága nem is létezne!
280. Képmutatás, Az emberiség a saját gyarlóságai iránt rendkívül megértő, így aztán a hazugságra, a csalásra, a képmutatásra végtelen sok enyhe kifejezés született...
281. Képmutatás, Az emberiség története az önámítás és a képmutatás "fejlődése" története.
282. Képmutatás, Az igazi kert olyan, mint a tarka rét, minden szabadon nőhet… A képmutatóké viszont rendezettebb, mint a trónszékig futó 30 méteres szőnyeg kifésült rojtjai…
283. Képmutatás, Az, ha valaki nem képmutató, még nem jelenti azt, hogy hülye, hogy „még annyi esze sincs, hogy ’normálisan’ viselkedjen”. Lehet, hogy az illető csak érti az emberi természetet, és szégyellné magát, ha csaló-hazug-képmutató módra viselkedne. Lehet, hogy egyszerűen csak tisztességes ember.
284. Képmutatás, Bűnbakképzés, Az alkohol és a kábítószer elleni küzdelem parasztvakítás, erkölcsi kibúvó. Az alkohol és a kábítószer nem tehet semmiről! A hibás te vagy, mert elfogyasztod őket!
285. Képmutatás, Ha a képmutatást támadod, azonnal rád sütik, hogy istentelen vagy!...
286. Képmutatás, Ha nem vagy elég képmutató, hülyének néznek; Ha más a képmutatásod, mint a környezetedé, kirekesztenek; Ha pedig még az igazat is ki mered mondani, megölnek.
287. Képmutatás, Ha valaki láthatóan nagyon ügyel rá, hogy úgy nézzen ki, ami a bevallott foglalkozása, ne bízzál benne!
288. Képmutatás, Két képmutató ezerszer könnyebben megérti egymást, mint egy őszinte embert.
289. Képmutatás, Másokban mindig azokat a tulajdonságokat gyűlöljük és üldözzük, amelyeket saját magunkkal kapcsolatban a legjobban szégyellünk és titkolunk.
290. Képmutatás, Miért marad kivétel és ismeretlen a legtöbb jó ember? Hát ugyanazért, amiért a kocsmában hallani sem akarnak a józan, rendes emberről…
291. Képmutatás, Minél kisebb valaki lélekben, annál nagyobbnak akar látszani fizikailag, erkölcs és hatalmi szempontból.
292. Képmutatás, Minél parányibb valaki emberként (testileg vagy lelkileg), annál nagyobb hatalmat akar.
293. Képmutatás, Nagy bajban lennénk a szentek nélkül, mert akkor nem mondhatnánk: mit vársz tőlem, nem vagyok én szent!...
294. Kirekesztés, Aki nem hajlandó beállni egyetlen „magas erkölcsű”, „hazafias” bandába sem üvölteni és gyűlölködni, hamar széttépik ezek a jó hazafiak…
295. Kirekesztés, Az embert nézd, ne a bőre színét!
296. Kirekesztés, Ha az ellenfél szurkolói közé keveredsz, az isten irgalmazzon neked!...
297. Kirekesztés, Ha egy focicsapat szurkolói közt ülsz a meccsen, és nem annak a csapatnak szurkolsz, lehetsz te maga Szent Ferenc is, akkor is komoly esélye van annak, hogy megvernek.
298. Kirekesztés, Ha minden cigány betörne, még akkor sincs jogunk azt feltételezni, hogy amiatt törnek be, mert cigányok! Valójában amiatt törnek be, mert a kirekesztettségük miatt már nem jutnak egyéb megélhetéshez, ez pedig a többség bűne!
299. Kisebbségi érzés, Ha bántanak, gondolj arra, hogy csak a lelki nyomorultak bántanak másokat.
300. Kisebbségi érzés, Ha engem személyemben támadsz, az legtöbbször azt jelenti, hogy eszmei síkon már vesztettél ellenem…
301. Kisebbségi érzés, Ha megpróbálsz megalázni, azzal elsősorban azt árulod el, hogy magadat alávalónak érzed és így akarod ezt ellensúlyozni.
302. Kisebbségi érzés, Ha nagyon szidnak és te tudod, hogy nincs igazuk, akkor kihúzhatod magad, mert nyilván amiatt szidnak, mert valamiben sokkal jobb vagy náluk!
303. Kisebbségi érzés, Pusztán attól, hogy engem megalázol, nem leszel több nálam…
304. Közerkölcs, A közéletben a társadalmi hamisság (a társadalmi önámítás-képmutatás) és a társadalmi lelkiismeret küzd egymással folyamatosan.
305. Közerkölcs, Az emberiség ebből a reménytelen helyzetből csak fölfelé menekülhet: az összes emberre kiterjesztve a méltóságot, a jogot, a biztonságot, a bizalmat; új, közös tető alá hozva mindenkit, aki elfogadja az összes többi embert egyenlőnek, a jó életre jogosultnak, látatlanban is jónak és tisztességesnek. Amíg valaki nem válik méltatlanná a bizalomra, meg is kell kapnia azt!
306. Közerkölcs, Mások hibáit emlegetve nagyon népszerű lehet a blogunk; de ha valaki a közös, saját hibáinkról és arról szól, hogy a bűnös, a vétkes is ember, és ismerjünk magunkra az általa elkövetett szörnyűségekben, és közösen próbáljunk meg javulni, tehát ha önkritikára késztet – belepi a por a blogját…
307. Közerkölcs, Meggazdagodni elismerésre méltó dolog; az egész emberiséget gazdagítani pedig a legtiszteletreméltóbb vállalkozás.
308. Közerkölcs, Minden bölcselkedés akkor jó, ha a nagy többséget sikerül felbosszantanod vele. Ami pedig a képmutató nagyközönségnek tetszik, az sokszor nagyon silány.
309. Közerkölcs, Mindenki tudja, hogy csak a szeretet, az önzetlenség válthatja meg a világot. Jó-jó, de miért pont én kezdjem?!
310. Közerkölcs, Mindent elárul egy közösségről, hogy kiket választ meg vezetőknek, olyanokat, akik mindent megengednek és mindent megígérnek az újraválasztásukért cserébe, vagy olyanokat, akik nem ígérgetnek, hanem inkább követelnek a néptől, nem kényeztetik, hanem a jóra ösztönzik az embereket, nem osztják meg az országot éles politikai törésvonalak mentén, nem uszítják a társadalom egyes részeit más részek ellen, hanem a közjóért cselekszenek, együtt az egész országgal.
311. Közerkölcs, Ne az egyéni vagyonodat növeld, hanem a társadalom erkölcsi vagyonát, akkor talán életben marad az emberiség!
312. Közerkölcs, Nem is rendes ember, akit a kocsmai csőcselék legalább egyszer a szájára nem vesz.
313. Közerkölcs, Teljesen érthetetlen, hogy a világ miért került a szakadék szélére, hiszen szinte mindenki annyira rendes, normális ember...
314. Közerkölcs, Vagy a lelkiismeretednek felelsz meg, vagy a közízlésnek, a társadalmi normáknak. A kettő legtöbbször egyszerre nem megy…
315. Közösségi ösztön (falka-ösztön), A száz - kétszáz fős ősemberi hordában a legfőbb parancs az volt: mindenki mindenkiért, élete árán is. Akkor lesz béke a Földön, amikor a szolidaritás a teljes emberiség minden tagja között ismét eléri ezt a szintet.
316. Közösségi ösztön (falka-ösztön), A valódi szolidaritás akkor ébred az emberben, ha megérti, hogy minden ember ugyanazok ellen a gyarló, rosszra vivő késztetések ellen küzd. Ekkor képes rá, hogy őszintén befogadja a saját "falkájába", a saját érzelmi közösségébe a többi embert.
317. Közösségi ösztön (falka-ösztön), A nemzetek versenyét az emberiségnek kell megnyernie, másként mindenki veszít.
318. Közösségi ösztön (falka-ösztön), Az embereket belőled legfőként az érdekli, hogy az ő közösségükhöz tartozol-e. Ha igen, mindent megbocsájtanak neked, de ha nem, akkor semmit sem; akár meg is ölnek…
319. Közösségi ösztön, (falka-ösztön), Lehetsz te akármilyen kiváló ember, a legtöbb embert csak az érdekli, az ő pártjukba tartozol-e, és ha nem, ellenségnek tekintenek. Éljen a falka-ösztön!...
--- Közösségi ösztön (falka-ösztön), A háborúság alapja a saját „falka”, a saját közösség „megvédése” a falkán kívüliekkel szemben. Az emberiség sorsa függ attól, hogy elég gyorsan belátja-e elegendő ember, hogy ma már az egész emberiség a falkánk, annak az érdekeit kell képviselnünk – és ezáltal megszűnik majd a háborúság egyik legfőbb oka.
--- Közösségi ösztön (falka-ösztön), A társadalmi egyenlőség csak illúzió, mert az emberi természetet a létfenntartó ösztöneink irányítják, és senki nem akar a másikkal egyenlő lenni, inkább ösztönösen le akarja győzni. A társadalmi egyenlőségre belátható időn belül nincs esély, hiszen a létfenntartási küzdelem nemcsak a fajok között, hanem a fajokon belül, így a fajunk egyedei között is zajlik. A társadalmi egyenlőségre csak akkor lesz esélyünk, ha felismerjük és elismerjük, hogy az egyik legnagyobb érték az emberiség érdekeiért hozott áldozat, a globális altruizmus, a globális szolidaritás.
320. Lélek, A lélek a DNS-ben lakik, és a legmélyebb és legnemesebb ösztönünk.
321. Lélek, A tudat nem lehet beteg, csak hibás működésű, mert a tudat csak végrehajtó „szerv”. A lélek viszont nagyon is meg tud betegedni, mert a valódi döntések mindig a lélekben születnek, és dönteni legtöbbször nehéz és gyötrelmes.
322. Lelkiismeret, A lelkiismeret az ösztönöket hordozó génekből jön, az önámítás inkább a tudatunkból. A lelkiismeret képviseli az ÉLET, a teljes élővilág, benne az emberi közösség érdekeit, az önámítás pedig az egyént, az egyén hamis önbecsülését. Ezek pontosan az ellentétei egymásnak, fordított arányban állnak egymással. Folyamatos küzdelmük határozza meg a jellemünket.
323. Lelkiismeret, A lelkiismeret kétféle módon lehet tiszta: 1. – átmenetileg, csalással, tehát önámítással, önbecsapással, gyarlósággal, és 2. – tartósan, vagyis valós, tisztességes cselekvéssel. Az első eset soha nem lehet tartós igazán, mert vagy engedünk a lelkiismeretünk szavának és akkor szabadok lehetünk egy adott kérdésben, vagy ha megmakacsoljuk magunkat, de akkor a lelkifurdalásba bele is halunk, vagy besorolódunk a lelki zombik közé, és a piciátereket meg a papokat gazdagítjuk; a második esetben, tehát amikor mindent elkövetünk tisztességgel, becsülettel, és bár ebbe is bele lehet halni – erről a csőcselék és a vállán állva uralkodó mocskok gondoskodnak! -, de aki túléli, az boldogan élhet tovább, és az utódai is (egy darabig, amíg megint el nem szúrják a dolgokat azzal, hogy az egyéni érdekeiket elébe helyezik a társadalom, az egész emberiség érdekeinek…) Igazán tiszta lélekkel csak az élhet szerintem, aki az egész emberiséggel szemben érez felelősséget. Ezt most még nehéz belátni, de folyamatosan azon fáradozunk – én és a lelkiismeretem, vagyis az evolúció, az ősök erkölcsi hagyatéka, a lelkiismeret formájában - , hogy ezt mindenki megértse.
324. Lelkiismeret, A lelkiismeret szerintem a létfenntartó mechanizmusaink legmélyebb rétege, alapja, ő ügyel arra, hogy ne tegyünk a saját, a faji és az általános természeti érdekek ellen. Szerintem a lélek, a lelkiismeret a DNS-ben lakik, és a legmélyebb és legnemesebb ösztönünk.
325. Lelkiismeret, A lelkiismeretet nem lehet államosítani, mert a génjeinkben él, onnan ered. A génjeink változásai pedig, mint a legújabb kutatások mutatják, a saját akaratunktól, a gondolatainktól is függnek.
326. Lelkiismeret, A pánik-betegség szerintem a lélek, a lelkiismeret vészjelzése, akkor, amikor már nem segít az önámítás, mert akkora mennyiségben alkalmazta az illető, hogy túlcsordul a lélek, mert a mélyére gyömöszölt szennyes, a sok önáltatás elkezd tudatosulni.
327. Lelkiismeret, A vallás a lelkiismeret helyére az istenséget ülteti, azáltal, hogy a gyónás formájában az isten úgymond megbocsájt nekünk, egy-két Miatyánk ellenében. Holott a lelkiismeretnek szigorú létfenntartási feladata van a létfenntartó ösztöneink rendszerében: legyőzve az öncélú örömszerzésünket és önámításunkat, mégiscsak közli velünk a hibáinkat, hiányosságainkat, bűneinket, ezáltal a létfenntartási stratégiánkat a hamisságból visszahelyezi a realitások talajára, és lehetővé válik, hogy a fennmaradáshoz szükséges döntéseink hatékonyak legyenek. Ha kiirtjuk a lelkiismeretünket, saját magunkat, az emberségünket és idővel a teljes életet irtjuk ki.
328. Lelkiismeret, A vallás a létfenntartó ösztönök késztetéseinek a felsugárzódása a tudatba, ma még ezt lelkiismeretnek nevezzük.
329. Lelkiismeret, A lelkiismeret az élet fennmaradása és a jövő egyik legfőbb biztosítéka.
330. Lelkiismeret, Aki belül szabad, mert hallgat a lelkiismeretére, az hamarosan kívül is szabad lesz! Neked mit mond a lelkiismereted?
331. Lelkiismeret, Aki rossz, azt a lelkiismerete kínozza, aki jó, azt embertársai…
332. Lelkiismeret, Az eszmények olyanok az ember számára, mint a ló szája elé tartott zabos-zsák... A(z ösztönös) kényszer pedig mint a szomjúság és az éhség, nehéz ellenállni neki. A lelkiismeret a gazda, az ostor pedig a lelkiismeret-furdalás; az ostort egy ideig el lehet kerülni, de a gazda elől nem tudsz elmenekülni...
333. Lelkiismeret, Az igazság az, amit a lelkiismereted diktál, mert a lelkiismeret az egész élővilág genetikai érdekképviselője.
334. Lelkiismeret, Az ún. „jó szónok” azt mondja, amit elvárnak tőle, a becsületes szónok a lelkiismerete szerinti igazságot, de a helyes út kijelölése sohasem népszerű feladat az út viszontagságai miatt…
335. Lelkiismeret, Azt, hogy ki a bolond és ki a gazember, nem a százszoros többségben lévő, magát rendes, normális embernek tartó többség dönti el. Az igazság és az erkölcs nem mennyiségi, hanem lelkiismereti kérdés.
336. Lelkiismeret, boldogság, A boldogság legfőbb feltétele a nyugodt lelkiismeret.
337. Lelkiismeret, Ha a lelkiismereted tiszta, szeretni tudod magadat, és akkor mások is könnyebben fognak téged szeretni.
338. Lelkiismeret, Ha kielégítjük a lelkiismeretünket, megleljük a nyugalmat és minden körülmények közt boldogok lehetünk…
339. Lelkiismeret, Lelkiismerete mindenkinek van. Még azoknak is, akik szerint lélek nincs, csak tudat van. Igaz, ez utóbbiak ritkábban is hallgatnak a lelkiismeretükre.
340. Lelkiismeret, Mindenki választhat: tiszta lelkiismerettel nyomorog, vagy szorongva dőzsöl…
341. Lelkiismeret, Minél inkább sajnálod magad, annál nagyobb jót tégy másokkal, és a lelked megnyugszik!
342. Lelkiismeret, Minél többet teszel a közösségért, annál jobb lesz a lelkiismereted és annál boldogabb leszel!
343. Lelkiismeret, Van, aki az igazságot, van, aki a lelkiismeretfurdalást viseli el könnyebben… Jelleme válogatja…
344. Létfenntartó ösztönök kényszerei, Ha az értelmünk nem képes idővel legyőzni a létfenntartó ösztöneink rosszabbik felét, akkor pontosan a (mostanára részben elavult) létfenntartó ösztöneink fognak elveszejteni minket.
345. Létfenntartó ösztönök kényszerei, Ha megértjük az ösztöneink okát, működését, sokkal toleránsabbak leszünk embertársainkhoz, amikor ösztönösen rongálnak minket…
346. Megismerés, A tudós a még ismeretlen dolgokról tudósít, a (közmédia) tudósító meg egyes ismert dolgokat igyekszik felismerhetetlenné tenni…
347. Metafizika, A metafizikai, a transzcendens fogalma: régi, eddigi értelmében „a megfoghatatlan, az anyagi világon túli”. Szerintem: Metafizika nincs, van viszont evolúció, tehát olyan, hogy önmagában létező, olyan nincs, mert mindent a természet, a világ két ősrobbanás közti állapotváltozásai, vagy pedig az élő természetben az evolúció hozott létre. Minden fogalom, mely az élettel, az élő természettel kapcsolatos, az evolúció terméke. Az „önmagában létező” fogalma az önámítás és a filozófia egyik legnagyobb súlyú, legáltalánosabb kihatású téveszméje, selejtje.
348. Nevelés, A nevelés a gyakorlatban az a folyamat, amelynek során a gyermek fejébe verjük, hogy mi, felnőttek a hazugság és a képmutatás mely fajtáit mikor és hol alkalmazzuk, és mikor szabad és mikor nem szabad észrevenni, ha egy felnőtt hazudik és csal...
349. Nevelés, A nevelés során tanul meg a gyerek őszintén hazudni.
350. Önám, A gondolkodásra az önámítás is hat, míg a filozófia a szellemi tevékenységnek csak az önámításon kívüli részét veszi figyelembe, olyanképpen, mintha az önámítás (s vele együtt a képmutatás ) nem is léteznék.
351. Önámítás, A felsőbbrendű tudatúak a legnagyobb öngólt akkor követnék el, ha mind kiirtanák az ún. alsóbbrendűeket – mert azután nem lenne kit lenézni…
352. Önámítás, A kisebbségi érzés leküzdésére magadat kell érdemben fejlesztened, nem elég, ha másokat önámító-képmutató módon besározol, kirekesztesz és megalázol…
353. Önámítás, A kocsmában könnyebb eredményes alkoholellenes kampányt folytatni, mint a társadalommal elfogadtatni, hogy a saját emberi természete önámító, öncsaló-önfényező-öntömjénező és hazug-képmutató.
354. Önámítás, A lassú, életképtelen hal ne a cápára haragudjék, hanem saját magára! A cápa az cápa, teszi a dolgát, selejtez. Nem ő a hibás, ha a hal lassú.
355. Önámítás, A nagyzolás, gúny, gonoszság, gőg, hatalomvágy oka a kisebbségi érzés vagy a rossz lelkiismeret; az agresszivitás oka a félelem, a sok beszéd oka a mondanivaló és a valódi cselekvés hiánya, az okoskodás oka az ész hiánya, a bölcselkedés oka a valódi bölcsesség hiánya, a túlzott rend és tisztaság oka legtöbbször az emberség hiánya, az alkoholizmus és a kábítószerezés oka a boldogtalanság stb.: mert a gyarlóság és az önszépítő önámítás minden fronton csal az érdekünkben, ha engedjük.
356. Önámítás, A nőknek igen erős az önkritikája, ezért a nők három korcsoportba oszthatók: nagyon fiatal, fiatal és fiatalabb...
357. Önámítás, A tetű bárkit megcsíphet, akár a pápát is. De a tetű akkor is csak egy tetű marad...
358. Önámítás, A törpe akkor is törpe marad, ha a világ összes nála magasabb emberét lelövi. Legföljebb attól kezdve ő lesz a legmagasabb törpe.
359. Önámítás, A törpefilozófus akkor is törpefilozófus marad, ha a világ összes, nála jobb filozófusát lelövi. Legföljebb attól kezdve ő lesz a legjobb, legnagyobb törpefilozófus.
360. Önámítás, Aki megaláz másokat, a legjobban saját magát alacsonyítja le.
361. Önámítás, Az a korrupt, aki sikeresebb nálam, másképpen: aki sikeresebb nálam, az mindig korrupt!
362. Önámítás, Az ellenvélemény javítja a tisztánlátást.
363. Önámítás, Az emberi ész megjelenése hatalmas hamisságot hozott az élő természetbe, az emberi öncsalás-képmutatás képében. Ezt lehazudandó, letagadandó, hihetetlen mennyiségű hazugság, kimagyarázkodás, a másik ember, nép, vallás bűnbakká tétele, csalás keletkezett, főként a társadalomtudományok képzetes harcmezőin. Mikor hagyjuk abba már a hazudozást? Egészen a 3. világháborúig nem; azután meg már úgysem lesz, aki hazudjon…
364. Önámítás, Az emberi világ bajait az öncsalás, a hamis önbecsülés, a gyarlóság okozza. Addig, amíg ezt a tényt az emberiség el nem ismeri, addig még az egyre újabb paradigmákkal sem érdemes vitatkozni, mert a nézeteink gyökere, létrejöttük módja mindig hazug, hamis marad, és a hamis alapon létrejövő gondolat nem vitaképes, akárhogyan cifrázzák és próbálják az erkölcsi felelősséget kisebbíteni. Foglalkozni egyedül az öncsalással, a gyarlósággal, a hamissággal, a hamis önbecsüléssel érdemes. A fordulópont az emberiség (és az élő természet, tehát az élet) megmenekülésében az lesz, amikor az emberiség, de legalább a tudomány elismeri az öncsalásunk létét és mibenlétét, tehát az öncsalás létrejötte okait.
365. Önámítás, Az emberiség, ez az időtlenül vén, megcsontosodott jellemű kéjenc, mindent inkább elvisel (a diktatúrát, háborút, éhezést és nélkülözést…), csak ne kelljen a saját, gyarló, hamis önbecsülésen alapuló természetével szembenéznie…
366. Önámítás, Az ostoba akkor is ostoba marad, ha a világ összes, nála okosabb emberét kiirtja. Legfeljebb attól kezdve ő lesz a legokosabb hülye.
367. Önámítás, Az önáltatás, a gyarlóság, tehát az emberi természet ködfalat állít a megismerés elé.
368. Önámítás, Az önámítás és a hamis önbecsülés olyan elemi erejű, hogy bárkit nagyon nehéz, az elvetemült embert pedig végképp lehetetlen meggyőzni arról, hogy létezik a gyarlósága, tehát az önámítási kényszere és a hamis önbecsülése kényszere. Egyedül a lelkiismeretben bízhatunk, ezt pedig csak a művészet, a katarzis képes erősíteni. És emiatt a szívünk és a lelkünk a legfontosabb részünk…
369. Önámítás, Az önámítás: az önbecsülési kényszert az emberi ész megjelenése után megnövekedett megtévesztési képességünk csalás, öntömjénezés, a valóság meghamisítása árán is kielégíteni igyekvő ösztönös kényszerünk.
370. Önámítás, Az önkielégítésnek létezik testi és szellemi formája is, az utóbbit önámításnak hívják. De egyikből sem lesz épkézláb eredmény…
371. Önámítás, Az önszépítő önámítás a mi aljas fogadatlan prókátorunk.
372. Önámítás, Az önszépítő önámítás megrészegíti az emberi személyiséget, elveszi a józan ítélőképességet és nyilvánosan megaláz.
373. Önámítás, Azzal, ha engem megalázol, te még egy grammal sem leszel több…
374. Önámítás, Bírálni könnyű, építeni nehéz. A csupasz bírálat nem visz előre, annál inkább a fáradságos építkezés.
375. Önámítás, Ha a felsőbbrendű tudatúak mindig kiirtják a náluk alsóbbrendűnek hitt embereket, a végén csak egy marad, Inverz Ádám!
376. Önámítás, Hogyan lehetne az önámításról érdemben vitatkozni és következtetéseket levonni, ítéleteket hozni egy olyan rendszerben – a mai filozófiában - , amely az önámítás teljes figyelmen kívül hagyásával épült föl?!
377. Önámítás, Minél törpébb lelkű valaki, annál magasabb lelki gólyalábakon, lelki pótlábakon jár; a "GŐG" közepén Ő (maga) van, és kétoldalt a két G(ólyaláb) a két támasztéka őt szolgálja...
378. Önámítás-képmutatás, A legáltalánosabb és legerősebb társadalmi (mert emberi…) igény az öncsalás-képmutatás lehetőségére irányul és arra, hogy ez a lehető legnagyobb titokban maradjon… Másképpen: állandóan átverlek téged és mindenki mást, még magamat is, de ez szigorúan maradjon köztünk!
379. Önbecsülés, A hasznosság(tudat)unk az önbecsülési kényszerünket kielégítő egyik megoldás.
380. Önbecsülés, A rosszat kínjában cselekszi az ember, de ha teheti, minden ember jót cselekszik.
381. Önbecsülés, Akinek ép az önbecsülése, nem akar másokat megalázni, maga alá gyűrni.
382. Önbecsülés, Közösségi érzés, Az ember az egyéni becsvágya és a közösség érdekei, vagyis az önzés és az áldozatvállalás között vergődik, vonaglik, tépelődik, amíg csak él… (Az önbecsülési kényszere és a falka-ösztöne kettős vonzásában szenved).
383. Önismeret, Az állandó egyetértés beképzelt, ostoba pojácává tesz, míg az ellenvélemény javítja a tisztánlátásodat…
384. Önismeret, Minél mélyebben nézel magadba, annál tovább élsz, és annál tovább él az emberiség!
385. Önkritika, Elsősorban magadra haragudj, ha a hibáidat kihasználják! Azért, mert vannak hibáid, melyeket ki lehet használni!
386. Öntranszcendencia, Az öntranszcendencia, az önmeghaladás, az önmagunkon való túllendülés fogalma: Mára a hivatalos filozófia (pl. prof. C. A. Vogler, Univ. Chicago) arra jutott, hogy a boldog és az elégedetlen ember között az a legnagyobb különbség, hogy az előbbi túl tudott lendülni önmagán. Ez örvendetesen egybecseng azzal, amelyet Jézus szájába adtak a Biblia írói: „Aki engem követni akar, annak meg kell tagadnia magát!” De hogy mi az bennünk, amin túl kell lendülnünk, amit meg kell tagadnunk magunkban, azt egyik megfogalmazás sem magyarázza el. Én arra vetemedtem, hogy meghatároztam ezt a megtagadandó, akadályt képező tulajdonságot, és ezzel egy szinttel lejjebb ástam az emberi természetben. De még ennél is lejjebb merészkedtem, és megkerestem azokat az okokat, amelyek ennek, a hamis önbecsülés ösztönös kényszerének a létrejöttéhez vezettek. És mivel szerintem a hamis önbecsülés kényszerét a bennünk élő ösztönös önbecsülési kényszer hatására az ösztönös önámítási kényszer hozza létre, az öntranszcendencia lényegében az önámítási kényszerünkön, az önámításunkon, hétköznapi nyelven a gyarlóságunkon való „túllendülést”, az önámítási kényszerünk „megtagadását” jelenti. Lényegében az öntranszcendencia erkölcsi ugrást, többletet jelent a korábbi állapothoz képest.
387. Ösztöneink, A három legfontosabb ösztönös kényszerünk: a falka-ösztön (a közösséghez tartozás kényszere), a rangsor-ösztön (a rangsor- és az önbecsülés kényszere) és az önámítás, amely ezeket kiszolgálja minden aljasság (hazugság, gonoszság, gőg, képmutatás, irigység, nagyzolás, stb.) árán is…
388. Paradigma, Az új paradigma mindig az öntömjénezés, az önámítás és a képmutatás legújabb fajtája.
389. Paradigma, Az új paradigma nemcsak új, a régitől eltérő nézetrendszer, hanem az erkölcsi kötelezettségek alóli újfajta kibúvókat képviseli.
--- Politika, filozófia, Az ember, az emberi társadalom, a nagy bábjátékos a kezein, az ujjain életre keltett, az általa mozgatott bábokra, bűnbakokra, a társadalom résztvevőire, intézményeire, politikusaira, pártjaira hárítja a saját erkölcsi felelősségét, és ezeket a saját kezei által mozgatott bábokat ugrasztja össze véget nem érő küzdelemben, amit a háttérből szemlélni mérhetetlenül röhejes, de végtelenül szomorú is!...
--- Minden politikus, közszereplő annyit enged meg magának, amennyit a társadalom - az EMBER - neki megenged!
390. Politika, A hagyományos politizálás lassan értelmetlenné válik. Tudomásul kellene vennünk, hogy ember az embert, párt a pártot nem tudja tartósan legyőzni, csak akkor, ha visszaél az emberi természet rosszra hajlamos mivoltával és uszítja, félrevezeti a tömegeket. Emiatt annak van igazán értelme, hogy az emberi természetnek ezt a rosszra- kaphatóságát megismerjük.
391. Politika, A másik politikai oldalon álló ember szívéhez, az emberiség annyira áhított egységesüléséhez az út nem a rivális politikai vagy vallási oldal szidalmazásán, hanem főként az illető ember (oldal) megbecsülésén át vezet, bármilyen nehéz is ez!
392. Politika, A politikai úttest közepén járnak a rendes emberek, a két széle meg a szélsőségeseké, söpörjön a söpredék!...
393. Politika, A politikai viták lényege mindig az, hogy természetesen a másik oldal a hibás…
394. Politika, A politikát a „rossz” és a „silány” millióféle arca vívja, és próbál a többi rossztól és főként a jótól elragadni egy-egy koncot, de ez békét és közjót nem eredményez soha…
395. Politika, A politikusok a legaljasabb, a legcsalóbb üzletemberek, mert szinte mindent ellopnak tőlünk, és cserébe csak a hamis önbecsülésünket kapjuk, ezt a lelki prostituáltat elégítik ki bennünk…
396. Politika, A rivális politikai, vallási oldal szidalmazása az embereket a rivális oldaltól elrettentheti ugyan, de a saját táborunk iránti rokonszenvét csak akkor nyerhetjük el, ha érzik, látják, hogy harcolunk az ő érdekeikért, emberi jogaikért!
397. Politika, A szélsőséges pártokról tudjuk, hogy az emberi gyarlóságra, a rosszrakapható, uszítható emberi természetre hatnak és úgy érik el a sikereiket. És vajon a mérsékelt pártok mire hatnak --- az igazságérzetre, a lelkiismeretre, az emberi tisztességre? No, nem. ŐK IS a rosszrakapható emberi természetre hatnak, csak nem mennek el az uszításig. Hát akkor milyen alapon nézik le a szélsőséget? Mintha az egyik tolvaj azzal kérkedne: Nézzétek, milyen rendes ember vagyok én, mert csak a felét lopom el, csak fele annyira csapom be az embereket, mint a szélsőséges szomszéd!
398. Politika, Ahol mindig a nagyobb gazember győz a választásokon, ott semmi jót ne várj!
399. Politika, Akit minden oldalról szidnak, az van középen és amiatt szidják, mert nem hajlik egyik politikai oldal felé sem, és kimondja az igazat.
400. Politika, Amíg a választók szinte mind a rossz úton járnak, addig vágyálom azt remélni, hogy a jó úton járó, tisztességes politikusokat fognak megválasztani.
401. Politika, Az emberi igények összegződnek és politikaként csapnak össze. Tehát politika nevű felelős, hibáztatható személy vagy intézmény nem létezik. Mindenért mi magunk, emberek, közösen felelünk, a gátlástalan igényeink miatt, meg amiért szeretünk a zavarosban halászni, korrupcióval érvényesülni, és olyan bandákat választunk meg vezetőkké, akik ezt lehetővé teszik…
402. Politika, Kétféle módon lehet megbecsülést szerezni: a saját értékeinkkel, vagy ezek híján a mások megbecsültségének az alacsonyításával, sározásával, szidalmazásával.
403. Politika, Középen állni a politikai skálán nagyon megtisztelő és épp annyira életveszélyes is.
404. Politika, Mikor értjük meg már végre, hogy nem a politikusokra kell haragudni, hanem saját magunkra! Aljas politikus mindig és mindenütt akad elég. A baj abból ered, hogy engedünk az uszításnak, a gyűlöletkeltésnek, a bűnbakképzésnek, a megosztásnak. Amióta létezik politika, csak ott tudott elaljasodni a hatalom, ahol ezt a közerkölcs, a közízlés megengedte.
405. Politika, Milyen ország az, ahol mindig a nagyobb gazember győz a választásokon?
406. Politika, Minden vezetőnek vannak megbízói. A nagy államférfiaknak az egész nép és a nép legjobb hagyományai, tisztessége és a saját lelkiismerete a megbízója, de kiknek szolgál az a vezető, aki lerombolja az oktatást és a gazdaságot (a jövőt), az egészségügyet, a kulturális szolgáltatásokat (a jelent), az egész országot?
407. Politika, Van-e annak értelme, ha vég nélkül panaszkodunk, szörnyűlködünk, a címeres tolvajokat szidalmazzuk, a másik politikai oldalt hibáztatjuk, de mi magunk semmit nem teszünk a saját jövőnkért?
408. Populizmus, A populizmus uszít (megoszt), a demokratizmus megbékít (integrál, kompromisszumra késztet).
409. Rasszizmus, Amíg a társadalom a hatalom cinkossága miatt zsidózhat, cigányozhat, niggerezhet stb., addig a társadalom egy részét az sem érdekli, ha nyomorba taszítják…
410. Rasszizmus, Ha abból indulunk ki bármely megnyilvánulás láttán, hogy az elkövetője eleve olyan, hogy ilyeneket elkövet, na, akkor vagyunk rasszisták!
411. Rasszizmus, Kirekesztés, Amikor a szélsőségesek kirekesztik pl. a színesbőrűeket, az kb. olyan, mintha a gyűszű akarná kirekeszteni a kondért…
412. Rosszravivő késztetések, Rossznak lenni jó, mondta az akkor ötéves kisfiunk. És sajnos, anyagilag is megéri, teszem hozzá most, a politikusok gazdagságát látva, bár nem irigyelve.
413. Sátán, Az emberben ott lakik az Isten is, és a sátán is. Az elsőt lelkiismeretnek, a másodikat gyarlóságnak (a hamis önbecsülés kényszerének) hívják.
414. Sátán, Az emberiségnek az úgynevezett sátánra óriási szüksége van, mert annak a gonoszsága mellett minden ún. emberi gyarlóság eltörpül, az ember a sátánhoz képest kifejezetten erkölcsös és rokonszenves lény...
415. Sátán, diktatúra, Nincs kellemetlenebb, mint egy közelben lakó szent, mert hozzá képest sátánnak tűnünk; és nagyon jól jön egy igazán gonosz sátán, akihez képest valóságos szentek lehetünk. Tööbbek közt ez alapozza meg a diktatúrák sikerét!
416. Sátán, Saját sátánja még a legszegényebb embernek is van, mindenkiben benne lakik…
417. Sátán, Sátánból önellátók vagyunk!...Az egy főre eső sátánkitermelésünk 100 %-os!
418. Szabadság, A szabadság a felismert erkölcsi szükségszerűség, valójában a tiszta lelkiismeret.
419. Szabadság, A szabadság nem külső feltételektől függ, hanem belső tudatállapot. Az a szabad, aki tudatában van az élet fennmaradása mindenkori érdekeinek, tehát az erkölcsileg helyes döntés mibenlétének és annak a felismerésnek, szükségszerűségnek, hogy csakis ezt az utat választhatja. A szabadság tehát az erkölcsileg helyes viselkedéshez szükséges tájékozottságot jelenti. A döntés szabadsága tehát erkölcsi értelemben nem, hanem csak a szó hétköznapi értelmében létezik, és csak alsóbb szinteken, mint a mozgás-szabadság, személyes szabadság, fizikai szabadság stb.
420. Szabadság, Az a szabad ember, aki a saját tulajdonságait, képességeit valósan, gyarló önszépítő önámítás nélkül képes megítélni és tisztában van a teljes élő természet iránti kötelezettségeinkkel is, hogy így tisztességes, az élet fennmaradását nem veszélyeztető döntéseket hozhasson. A szabadság, és minden emberrel kapcsolatos fogalom csak az élet fennmaradásának a tükrében értelmezhető.
421. Szabadság, Az a szabad ember, aki hallgat a lelkiismeretére.
422. Szabadság, Milliószor szabadabb az a pincebörtön mélyén a kivégzésére váró politikai elítélt, aki az általa felismert erkölcsi szükségszerűség szerint él, mint a világ leghatalmasabb és leggazdagabb embere, aki aljas módon szerzett birodalma csúcsáról körbenéz...
423. Szélsőségesség, A szélsőjobb és a szélsőbal helyett az alsójobbot és az alsóbalt kellene használni, mert ezek nemcsak távolabb, de sokkal-sokkal lejjebb is vannak a középtől…
424. Szélsőségesség, A szélsőségesek figyelmébe ajánlom: bírálni a rossz emberek is tudnak; segíteni csak a jó emberek szoktak.
425. Szélsőségesség, A szélsőségesekről szóló aforizmákon tapasztalataim szerint a legjobban a szélsőségesek mulatnak, mert ugye ez aztán őket nem érinti…
426. Szélsőségesség, Ha egy szélsőséges lenézi a rendes embert, az olyan, mintha a gyűszű lenézné a kondért…
427. Szélsőségesség, Szélsőségessel nem érdemes szóbaállni, mert összehord sok aljasságot, gyűlölködik, végül téged vádol aljassággal és gyűlölködéssel.
428. Szent, A szentek tudták, hogy az embereket erőszakkal nem lehet befolyásolni, hanem csakis békésen; a megértés, a meggyőzés és a példamutatás segítségével; és akiknek volt lelkierejük ezt így végre is hajtani, azokból vált szent. Jó esetben… Rossz esetben vértanú…
429. Szépség, A tárgyi szépség forrása valószínűleg az, hogy a tárgy a funkcióját minél tökéletesebben és minél kisebb anyag- és energiafelhasználással valósítsa meg.
430. Szépség, Szép az, aki vagy ami életképes és hasznos az ÉLET számára. Minél hasznosabb, annál szebb.
431. Szépség, Szép az, ami vagy aki az evolúció, az élet fennmaradása szempontjából értékes.
432. Szeretet, A szeretet a lelkek tömegvonzása, összetartó ereje.
433. Szeretet, A szeretet a másik ember, állat, növény, anyagi képződmény feltétel nélküli elfogadása, és a lelkiismerettel együtt a jóravivő ösztönös késztetéseinket alkotja. A szeretet képességét és a szeretetre való hajlamot is a gének adják tovább, mert minél többen egyesülnek (a szeretetben), annál biztosabb az ÉLET fennmaradása az egyén és közössége számára. A szeretet az élet fennmaradása egyik fő segítője.
434. Szeretet, A szeretet szerintem a falka-ösztön gyakorlati megnyilvánulása, és az evolúciós szempontból sokkal előnyösebb közösség-képzést hívatott elősegíteni.
435. Szeretet, A szeretetről és a másik ember elfogadásáról: Aki megérti és elfogadja, hogy minden emberi lénnyel vele születik a gyarlóság, a könnyebb út legtöbbször elvtelen igénybevétele, az ösztöneink rosszra hajlamosító kényszerei, a bűnbeesésre való hajlam; az ezerszer könnyebben elfogad bárkit, tehát sokkal könnyebben tud bárkit szeretni, mert megérti, hogy mindannyian ugyanazokkal a bűnre vivő kényszerekkel küzdünk, és így minden emberrel együtt tud érezni, és kicsit nagyobb irgalommal, türelemmel lesz minden ember iránt.
436. Szeretet, Aki képes kiszabadulni a „társadalmi” előítéletek béklyóiból, mint pl. a rasszizmus; olyan csodálatos élményben lesz része, mint amikor valaki a sokéves várpince-fogság után kijut a napfényre, és szerető emberek sokasága veszi őt mindjárt körbe…
437. Szolidaritás, A humanizmus, a szolidaritás alapja az, hogy elfogadom, hogy minden ember esendő, gyarló, és ugyanazok az ösztönös késztetések gyötrik, mint engemet - mert ezáltal ébred bennem irgalom, együttérzés és szolidaritás minden ember iránt.
438. Szolidaritás, A szolidaritáshoz az irgalmon, az irgalomhoz pedig a megértésen át vezet az út!
--- Ha valakit gazdasági, de különösen, ha erkölcsi értelemben letipornak, megaláznak, az árt az evolúciónak (az élet lényegének, a fennmaradásnak), mert így az illető nem képes kifejteni áldásos tevékenységét az evolúció javára, sőt, a hátrányba kerülése miatti bosszúja felborítja a társadalom békéjét, és így sokkal több hátrányt okoz a társadalom számára, mint amekkorát neki kellett elszenvednie, amikor hátrányos helyzetbe hozták. Tehát az evolúció szempontjából a szolidaritás létfontosságú, bárkinek a kiközösítése, hátrányos helyzetbe hozása árt a közös ügynek, az evolúciónak, az élet fennmaradásának, a kirekesztés mindenképpen negatív eredményű mozzanat a társadalom, sőt, az élet(esélyeink) számára. Mindez globális szinten is igaz!
439. Szolidaritás, Az agresszió, a bosszú, a megtorlás, tehát a terrorizmus veszélyét tartósan csak úgy lehet elkerülni, esetleg egyszer a távoli jövőben teljesen megszűntetni, ha az átmenetileg kedvezőbb helyzetbe került riválisok nem élnek vissza az erőfölényükkel, nem zsákmányolják ki sem gazdaságilag, sem kultúrálisan nem nyomják el a fejletlenebbeket, és így az utóbbiaknak nem lesz okuk a terrorizmus pyrrhusi, átmeneti, értelmetlen győzelmeit hajszolni.
440. Szolidaritás, Az emberiséghez és a saját szűkebb közösségünkhöz csak feltétlen önfeláldozással szabad közelíteni.
441. Szolidaritás, Egy biztos: Mivel ember az embert, nép a népet, vallás a vallást stb.tartósan nem győzheti le (hiszen az emberi elme lakozik mindenkiben), legfeljebb az ingát átmenetileg saját maga felé lendítheti ki, így nem a konfrontáció, hanem a szolidaritás a megoldás!
442. Szolidaritás, Ha majd egyszer nem egymás ellen küzdünk, hanem vállvetve az egész emberiség boldogulásáért, akkor mondhatjuk, hogy ez már a Kánaán!
443. Szolidaritás, Jószándék általában nem létezik, legfeljebb rosszul álcázott érdek és önzés…
444. Szolidaritás, Mivel ember a másik ember, nép a másik nép eszén tartósan nem tud túljárni, ezért a jövőbe vezető út kizárólag az együttműködésen át vezet.
445. Társadalmi egyenlőség, A társadalmi egyenlőség csak illúzió, mert az emberi természetet a létfenntartó ösztöneink irányítják, és senki nem akar a másikkal egyenlő lenni, inkább ösztönösen le akarja győzni. A társadalmi egyenlőségre belátható időn belül nincs esély, hiszen a létfenntartási küzdelem nemcsak a fajok között, hanem a fajokon belül, így a fajunk egyedei között is zajlik. A társadalmi egyenlőségre csak akkor lesz esélyünk, ha felismerjük és elismerjük, hogy az egyik legnagyobb érték az emberiség érdekeiért hozott áldozat, a globális altruizmus.
446. Társadalmi norma, Ha valaki betartja az ún „társadalmi normákat”, már eleve rendes embernek minősül, ez érthető, hiszen a rendezőelveket a nagy többség határozza meg. Így tehát teljesen érthetetlen, hogy a világ miért került a szakadék szélére, hiszen annyi rendes, normális ember van…
447. Tudomány, A tudós ész nélkül, a művész jellem nélkül mit sem ér… A tudós viszont jellem nélkül is jól elboldogul…
448. Vallás, A hit főként a vágyakon alapszik, a tudás meg a bizonyosságokon. De milyen bizonyosságok azok, amelyek az embertudományok tételein alapulnak?! Tekintettel arra, hogy az emberi természetet még csak most kezdték kutatni, de ma még nem a helyes nyomot követik!
449. Vallás, Olyan bolygón, ahol vagy tucatnyi világvallás – tehát számos, magáról a teljességet terjesztő eszmetan létezik - hogyan lehetne komolyan venni a metafizikát?És ha mégis, akkor tessék elárulni, melyik vallás az igazi? És a többi vallás hívei mind a pokolba kerülnek?
450. Lelkiismeret, Az
élet-fenntartó ösztönök késztetései végrehajtását az embernél a vágyak
hajtóereje biztosítja. A legfőbb, legnagyobb erejű vágyunk a tiszta lelkiismeret
iránti vágy. 2019. március 9.
451. Képmutatás, Az ember, az emberi társadalom, a nagy bábjátékos a kezein, az ujjain életre keltett, az általa mozgatott bábokra, bűnbakokra, a társadalom résztvevőire, intézményeire, politikusaira, pártjaira hárítja a saját erkölcsi felelősségét, és ezeket a saját kezei által mozgatott bábokat ugrasztja össze véget nem érő küzdelemben, amit a háttérből szemlélni végtelenül szomorú!...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése